Kürti László: a rohadással van a baj

a lapos tetejű faházzal volt némi baj, mert a szurkos
vásznat nem melegítettem rá, na puff!
huzatos rétegek közt, tűzifa, meg a bádogtalicska
ázott. a család, igazak álmával a házban.

az áztató esőkkel volt a baj, hogy elmerült,
akit nem tudtam megtartani. mert az oké,
hogy a nap úgyis kiszárítja a jajt, de a testeket
a halál folyton körüllengi.

az arányokkal volt a baj, hogy egy lélekkel,
csak annyi súlyt cipelj, amit! deszkarések,
a hiányok terhe, tudod az ingatag, könnyű
szerkezet miatt.

a rohanással van a baj, hogy csakis múló
időnk szerint. és ígérhetnek neked fűt-fát,
erre minden józanabb eszű legyint.

a szálkás, görcsös szívfalakkal,
azzal volt a gond, hogy nem jöttél,
mikor hívtalak csendes, kétségbeesett
szavakkal.