Lányi Sarolta: Hópehely

Nevetve nézek most vidám szemekbe
…Ki látta régen hév bánataim,
Szelíden elment fájva s már feledve…

Hideg mosolyba mártott ajkaim
Fagyos beszéd jegétől hervadoznak,
Már nem hevűlnek hév szók harcain.

A sok sötét, kegyetlen, téli rossz nap
Szívemnek száz reményét vitte el.
Reménytelen vagyok s mindegyre rosszabb.

S mégis… ha egyszer egy név rám lehel,
Egész hideg, kevély valóm elolvad,
Mint forró szájra húllott hópehely…