Lengyel János: Aki nincs sehol
Van, aki elmegy,
És mégis marad.
Képzeli, lépked,
Véli – szabad!
Gazdagnak látod,
Mert messzire jut,
Irigyled érte,
S ő előled fut.
Van, aki marad,
Mégsincs sehol.
Arcán a kendő,
S kendőn a por.
Egyhelyben lohol,
Csak őrli magát,
Pőre szívére
Nem jut kabát.
Van, aki nincsen,
S eléd kerül,
Megszólít mégis
Lelkeden belül.
Elgyengült hited
Irgalmat remél,
Fáról lehulló
Elaszott levél.