Lengyel János: Ébredés
Levetett álmaimat
Beissza a párna,
Tollai között
Alszanak tovább.
Agyamban
Csörgőkígyóként
Mar bele a máma,
Ereimbe tuszkolja
Undorát.
Reggel van,
A tegnap halála.
Törötten alél
Az ágy – ék,
Lepedő markolja
Lenyomatát.
Kikel az elvetett
Gondolat,
Lábra áll.
Új arcot ad
A magánynak,
Ki tükörben
Társára talál.