Lengyel János: éjszaka

pendül pattan egy ér
sorsot színez a vér
torz ábra vésve
az elme egére
kiszárad a torkom
nincsen már oltalom
szavakat hányok míg
elérek nevedig
*
messze még a hajnal
talán nem is jön el
várom de a távol
sohasem lesz közel
süllyedõ múlt jövõ
a mellemen lábnyom
hazáról álmodom
kis magyarországon