Lévai Aliz Mária: Múltidő

Városvégi lámpafények járnak keringőt sápadt
bőrömön,
te úgy menekülsz, mint egy szarvas a sötétben
felvillanó fénytől.
Vad és vadász kergetik egymást.
Ködös villanás, becsukod a szemed. Itt hagysz,
mondasz még utoljára valamit, amit magammal
hozhatok,
hogy vigasztaljam a hiányod,
de hiába próbálom lemosni a paralízist.
Most az egyszer ragaszkodnék olyan múltidőhöz,
amely csak azért nem ellenkezik,
mert kőbe lett vésve.

Forrás: Együtt folyóirat