Németi Anett: Mint a kő

Ki megfér csendben önmagával,
és jó mértékkel mérni tud,
s ha összeér szíve a szájjal,
a mennyben ő nyit majd kaput.
Felőrölnek a megszokások,
szorít a tékozolt idő,
a jelszavak is mindig mások,
csak te nem mozdulsz, mint a kő.
Lehetsz sóhaj a hallgatásban,
papírra rálehelt betű,
s itt lent, ahol sötét, s halál van,
csak itt lehetsz emberszerű.
Legyél egész ott, hol törés van,
kacagj a szélbe akkor is, ha fáj.
Kacagd a szélbe öntudatlan,
hogy nincs sötét és nincs halál.

Forrás: Együtt 2019/3

Nyitókép: Kárpátalja.ma