Penckófer János: (Fájni fog a táguló világregében…)

Fájni fog a táguló világregében föl-

ébredve látni Tűz, Levegő, Víz

és Föld elgyengülő hatalma mögött

milyen lázas klónozásban ölt formát

a tagadás, a hét csillag s a velük

egylényegű földi fémek ólomtól az

aranyig építkező igaza hogyan lesz

az átlényegítéses hírművészet

bölcseinek a köve, a XXI. századi

szóalkímia törvényes széptudománya,

regö, és hogyan leszek én magam is,

regö rejtem, regö rejtem, olyan

visszaút-tagadó, mint egykor a

Csodafiú-Szarvas.

Fájni fog az egyik vállamon a Nap,

a másikon a Hold, de fájni fog az

összes húnyó s gyúló csillag együtt

és külön-külön, mert ha már nem

mondom táltosmagánynak ezt a

sorsos félelemközvetítést, ha nem

nevezem sámánörökségnek ezt a

gigabájtokba átmentett kegyesség-

kérést, azért még érezhető lesz e

fájlok újhonfoglaló természete

szerinti lódobogás, regö, Kelettől

Nyugatig, regö rejtem, regö rejtem,

s agancsösvényei kijelzői közt a

Csodafiú-Szarvas.

Az híves patakhoz érve pedig utolér

a fájdalmak fájdalma, mert aki

Sötétet, Fényt magára véve úgy féli

az átalakulást, hogy megáll, és csak áll,

csak áll, hiába veszik célkeresztbe

hírművészek vagy a digitálhálózat

átváltozás-tagadásra programozott

lélekmásai, akkor majd megtudom,

miért a Tűz, Levegő, Víz és Föld

elgyengülő hatalma, miért ez a

rokontalanság, regö, e hazákat

herdálás, regö rejtem, regö rejtem,

s hol keressem, aki megszólaltat,

Csodafiú-Szarvas.