Rainer Maria Rilke: Utolsó itélet

Most szivük egyszerre összeretten,
átlyukasztva, holdnál epedőbben,
sárga tarlón ülnek megmeredten
s megmarottan, síri lepedőben,

melybe szinte régen belenőttek.
Ámde nézd az angyalok csapatját,
lágy olajt hoznak s vén serpenyőket
s a hivőknek hónaljába rakják

a jótettet, melyet még korábban
végeztek lenn, a föld bús porában,
hogy a hónalj kis melege fújja

s meg ne hüljön az Úr drága ujja,
hogyha odanyul az ég királya
s tetteik – érintve – megbirálja.

Nyitókép: Ullstein Bild