Sütő Kálmán: A beregi rónán

Kél a nap a beregi rónán
Égetőn, lázban, tűzben, fényben…
Hajnal hasad, piros pirkadás…
Ez a róna már mintha égne…

Éhjaj-vetés, nyomor-aratás:
Ez a róna a senkik földje,
S elbitorolt embersorsokból
Fakad itt a senkik szerelme.

Szikkadt mellek…, szikkadt kalászok,
Hamvadva, porig ölve… ölelve…
Magunk vérét issza, szomjazza…
Ez a róna örök szerelme…

Sápadt arcú hervadt utódok.
Vesztett nagy sorsra jönnek… égnek.
S átokként száll a felhők felé
A legszebb dal, a legszebb ének…

… Dal sír fel a beregi rónán,
Könnyel, kínnal csendül az égre,
S ránehezül az úri átok…
… De ez a róna, mintha égne…

 1935