Sütő Kálmán: Két világ között

Nem e világnak vagyok szülötte,
Csak múló életet élvezni jöttem Én,
Mint száműzött… s lenn az Alvilágban
Van az én országom: a földnek fenekén…
A poklok átka s gyehenna mélye
Dobott ki magából s sorsom megjelölte:
A Hitem: Vér, Bűn. Az Utam: Kín, Halál
S jöttem vérengzeni, mint pokol szülötte…
És mégis óhajtom: magasztos lelki cél…
Keservesen meg kell lakolnom jöttömér’…

Egy drága Szív forró szeretettel
Fogadott méhébe s pártfogón gondozott,
Nem sejtette, hogy a Kín embere
S a Sors száműzötte: kit világra hozott…
Lelkem megtört s újjá formálódott
Tört anyai szívnek hő érintésétől,
Itt fenn éltem: átvedlett. S sorsom közt
A föld rabja lettem bűnös embervértől…
Két világ közt bolygom, míg utam véget ér:
Keservesen meg kell lakolnom jöttömér’…

Forrás: Sütő Kálmán: Lelkeket jöttem venni (1936)