Sütő Kálmán: Otthon

Visszajöttem, újra vissza – hozzád,
természet hűs ölelő világa,
vár megannyi kedves ismerősöm:
kis falumnak száz bokra s virága.

A tél dermedt álomba ringatott
s letarolta, ami kebleden élt –
a tavasz mosolygó sugarával
színed s kedvem ma újra visszatért.

Bolyongok a vadvirágok között –
szelíd gyönyör felszívott illata;
s elmélázok fák zöld lombja alatt,
valami hív, s úgy vonzódom oda.

Dalol a táj, földön s fent a légben,
a zöld mezőn: de szép itt az élet!
Beragyogsz te a lelkem mélyéig,
szép természet, eleven költészet.

Kis pacsirta, dalos kis madárkám,
dalolj, dúdolj mindig új dalt nékem,
csalódásom – vezekelve – oltsd el…
Visszajöttem… Újra hazatértem.

1929

Nyitókép: Ács Meláni