Szepes Mária: Csendesebb utakon…

Boldog vagyok Uram, hogy

kiállhattam a sorból, hogy mindenki

előttem rohan és hagyom már, hogy

félrelökjenek és minden konc után az

enyémnél gyorsabb kezek nyúljanak…

Nehéz volt először megállni a dolgok

áradó sodrában, a lárma fülledt

ütemében, ó mert forró, halálos

izgalom hörgött a rohanók hangjában és a

város lobogó, fénylő öléből gigászi

kapuk tárultak tüzes öleléssel…

Most, hogy az elhagyott úton felismertem a

Békét, a virágok szelíd arcában az

Örömet és a fák égfelé ringásában az

imákat, messze kerülöm a hangos,

fényekben izzó várost és az éjszakát a

csendes ég alatt töltöm inkább, hol

csodálatos álmok és örök sejtelmek

hajolnak hozzám a csillagokból…