Tárczy Andor: Ágyamban reggel…

Ágyamban reggel, mondd, ki járt?
Üvegfestő, friss, fényes hajnal.
Gyönggyel csábolt, szellőt szórt.
És ébresztett harmatos karral.

Ágyamban délben, mondd, ki járt?
Fáklyahajú, nagymellű némber.
Testembe égette magát.
És megjelölt nap hevével.

Ágyamban este, mondd, ki járt?
Ködvirágokkal hímzett ingben
Setétlő bársony borult rám,
És vérzett el csillagos hitben.

Ágyamban éjszaka ki járt?
Két Vénusz hullt le mellém, értem.
Átzizegték az éjszakát,
S meghaltak. Velük: én-reményem.

Ágyamban, ha nem vagyok, ki jár?
Ki tepri le az őrültséget?
És meddig még a még s a már?
Ágyamban, ha nem leszek, ki jár?