Tárczy Andor: Ballada

Harang kondult. A kerítésnél
letiloltuk az árvácskákat
vadvirágízű,
anyaföldízű
Kút-öleléssel.

Apád megvert. De sebeidre
kötést bőrömből szakítottam,
égő hevére,
édes hevére
magamat raktam.

Anyád űzött. Karom kitárva
magamból sátrat feszítettem.
Erősen állja,
éretted állja
mostoha sorsod.

Szájukra vettek. Szavaim vértbe
búzakévébe, arany-reménybe
bújtattam-tettem,
s védeni mentem
tiszta virágod.

Átok csorbult. Barázda nyílott,
elvetettük marék jövőnket,
vadvirágízű,
anyaföldízű
kút-öleléssel.

Nyitókép forrása: Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet

Forrás: mek.oszk.hu