Tóth Ferenc: Ablakban
Rám tör, orvul bűvöl
zord téli sejtelem.
Hiába. Tűnt színek után
kívánkozik szemem.
Pompázhat a hó
sivatag-világa,
nem száll az én vágyam
dermedt jégvilágba.
Éljen a pompázó Tavasz!
Vesszen a sivár Semmi.
Madarak énekében
dallam szeretnék lenni!
…Ablakom üvegén
vergődik a képzelet:
jövendő idők tenyere ringat
illatokat, réteket.