Vári Fábián László: Boszorkányidéző

Adjon az ég
még több esőt,
hajlongj, suhogj
arcom előtt!

Jössz, tudom, az éj felével.
Pusztulj, tűnj a derengéssel.

Hét év múltán újra jöjj el
veszejtéssel, puha köddel,

e világi lángolással
tisztátalan tisztasággal.

Kar karoljon, öl öleljen,
szem mélyéről hajnal keljen.

Égesd a szám igaz vérrel,
szőjed ingem minden éjjel!

Forrás: Vergődő szél. A kárpátaljai magyar irodalom antológiája 1953–1988