Vári Fábián László: Látod-e, drága...

Szép világunkra rossz szelek járnak,
emlékeink mossa globális eső.
Lőttek a tavasznak, lőttek a nyárnak,
csak balsejtelmeink jönnek elő.

A vég urai ott nyílt színen hágnak,
vakuljon, aki nem ehhez szokott!
Szukáik mind génmanipuláltak,
és sátáni méhük programozott.

Mindössze egy nap járnak nagy hassal,
s fialnak, ahogy a csövön kifér.
A kölykök gyomra tömve szivaccsal,
gazdagon dől beléjük a vér.

Elretten rajta mind Róma, mind Párizs,
mint lógnak a proteindús csecseken.
Jön a végső nevelési fázis,
és diplomát kapnak már hathetesen.

Mind alattomosan gyilkoló drón lesz,
Javelin és termobárikus bomba…
Látod-e, drága, esteledik ismét.
Ha szólítanak, csak dőlj a karomba.