Weinrauch Katalin: Ködös Január

Sóhajtozik Január,
tócsák között, ticcs-toccs,
szégyenkezve gondolja:
télben ilyen licspocs!
Náthásak a jégcsapok
csöpögős az orruk,
könnyezve panaszolják:
jaj, végünk van, tudjuk…

Tegnap még zord hidegben
híztak a jégrojtok,
hó fedte az utakat,
hóember vacogott –
Ma hólében tapicskol,
rogyadozik lába,
eső mossa kobakját
olvad hóbundája.

Hol hideg van, hol meleg,
kutyának sem való,
ezért beteg mindenki –
fagy kell télen, meg hó!

Csak a rigók, feketék
füttyögnek vidáman,
seregelve pancsolnak
a sáros tócsákban,
éjsötét tolluk ragyog
mossák a tél piszkát,
nekik jól jön a zuhany,
így az esőt várják.

Azt már nem! – szól Január
megrázva szakállát,
s hóval festi fehérre
a rigók dolmányát:
tudjátok meg, ki az úr!
Fürdés, tél derekán?
Jégpáncél nő reggelre
minden tócsa hátán!