Zán Fábián Balázs: Kései leltár

A fák között a szél,
a mélyszegény csavargó
unottan mustrálgatja
guberált lomjait.
Vihar előtti csend
feszítené a tájat,
de égmorajlás helyett
száraz avar roppan itt.

Mélyet szippantok
az alkony parazsából,
zaklatott belsőmben
kavarog a füst,
tüdőm így kikészül,
de nem didergek többé,
s nem érdekel, hogy egyre
kormosabb az üst.

A város messze már,
nagy elnyúlt, fáradt állat,
félig nyitott száján
elhal az ásítás.
De kellő szelet fogva
énellenem támad,
s nyergében tajtékzik
a garabonciás.

Nagy jégvihar készül,
a remények halnak,
s nő az éjszakában
a bűntudat fala.
Tán visszavár a város,
a békésen nyugvó vad.
Hajnalra démonaim
hajtanak haza.