Zselicki József: Az ismeretlen katona sírjánál

Kárpátalja.ma A nap verse 
Kimért vonalak.
Öt világrész egy márványoszlopon,

Mint mindenki,
ő is ismeretlen.

Nem tudom én sem,
hol születtem:
otthon-e vagy idegenben,
csak érzem magamban
a régi kölyköt,
kinek
fekete kenyér helyett
beteg korok
alamizsnája
hull a tenyerébe.

Öt világrész márványlapjaként
feszül az arcom.
Itt is nyugszik egy ismeretlen.
A reflektorkereszttüzű
estében
az öröktűz
felbomlik fantáziára;

megidézek
minden idegent,
megkérdem,
hogy egyedül járva
kiszáradt torokkal
a sivatagban
mennyit kérne
az özönvízből?…

Ismeretlenek.
A világ felbomlik világokra:
Ismerősök.
Az Ember nevét
tetováltatták homlokukra.

S belőlük szökik el
az ismeretlen Ének,
mely megváltásról mer szólani,
és öröktűz szalagját
lobbantja lángra,
még ott is, hol a három színből
hiányzik kettő.

Öt világrész márványlapjaként
feszül az arcom.
Itt is nyugszik egy ismeretlen,
aki tudja,
hogy meghalni már késő.

Forrás: Az ismeretlen katona… (2020)