Mondd el ma: ha most véget érne a háború…
Gyerekeket, iskolásokat kérdeztem, hogy ha most hirtelen vége lenne a háborúnak, mi változna meg az életükben.
Daniella: Ha most hirtelen vége lenne a háborúnak, akkor apa hazajönne és itt maradna, mert ugye, apa katona. Mostanában csak évente egyszer, nyáron jön haza. Amikor itthon van, akkor sok időt töltünk együtt, sokfelé járunk együtt. Például a keresztanyukájához meg a munkahelyére. Ezt nagyon szeretem, és nagyon jó, amikor itthon van. Ezenkívül nem lennének légiriadók. Az utcákon nálunk semmi nem változna, de ott, Kelet-Ukrajnában biztosan sok minden másképp lenne. Az emberek már nem félnének a váratlan helyzetkől.
Petra: Megkönnyebbülés lenne, ha már nem lenne háború. A tévében végre másról is lenne szó, nemcsak a háborúról. Az utcán már nem járna annyi katona. Az iskolában se kellene gyűjteni a háborúban harcoló katonáknak almát és csokit. Múltkor, amikor ilyesmit gyűjtöttek, az osztályfőnökünk elmesélte, mennyire megviselte a végtag nélküli és sebesült katonák látványa a kórházban azokat, akik elvitték nekik az összegyűjtött dolgokat. Mindenki nyugodtabb lenni, senki nem idegeskedne, ha nem lenne háború.
Tomi: Ha véget érne a háború, hazajöhetne az apukám. Háború előtt sokat volt itthon. A suliban nem kellene a légiriadók miatt szüneteltetni a tanórákat. Nekem se kellene félni attól, hogy háborúznom kell, ha megnövök.
Anna: Az életem nagyban megváltozna, ha véget érne a háború. Nem kellene mindennap apuért aggódnunk. Nemsokára betöltöm a 18. életévemet, és apunak lejár a felmentése, melyet nagycsaládosként kapott. A háború vége sokkal nyugodtabb, békésebb életlehetőséget jelentene számunkra. Ezenkívül keresztanyám is külföldön tartózkodik férjével, és így nagyon ritkán találkozunk. A béke következtével újra együtt lehetne a családunk, és a fiú osztálytársak sem mennének külföldre tanulni. Így az osztályban a hangulat is vidámabb lenne.
Erzsébet: Ha most véget érne a háború, apuval nyugodtan mehetnénk biciklizni a városba, és a családommal kirándulni. Nem kellene félni, hogy apukámat ellopják a katonák.
Anna: Nem kellene lemenni az iskola pincéjébe, nem lenne légiriadó, átjöhetnének a rokonaim, akiket már nagyon rég láttunk, nem félne Pali bácsi, hogy elviszik katonának.
Emília: Abban változna meg az életem, hogy nem lenne légiriadó, átmehetnénk apával a határon, elmehetnénk bárhova apával. Nem lenne „blokposzt”, ezért tudnánk utazni más városba is, például Munkácsra. Sokkal nyugodtabban lennénk.
Áron: Mindannyian nagyon várjuk a háború végét, amikor nem kéne már a légiriadók miatt búvóhelyre menni, és apával is át tudnánk menni a határon kirándulni vagy rokonlátogatásra.
Annamária: Ha most véget érne a háború, az életem sokkal nyugodtabb lenne szerintem. Édesapámnak nem kellene amiatt aggódnia, hogy megszűnik az ideiglenes védettsége, miután betöltöm a 18. évemet. A férfirokonok is hazajöhetnének, akik már három éve nem voltak itthon.
Fehér Rita