Mondd el ma: házi feladat, a rettegett

Mint púpot a hátukon, tűrik nap, mint nap az iskolások a házi feladat súlyát. Mintha nem lenne elég az egész délelőtti és délutánba nyúló öt, hat, hét vagy nyolc óra, még otthon is folytatódik az agytorna, nem egyszer a szülők bevonásával. A házi feladat, ami mindig volt, van és mindig lesz. Vajon mindenki ilyen borúlátóan gondolja? Megkérdeztem négy hozzáértő és a témában érintett személyt:

Bárdos Viktória, alsós, tanár, osztályfőnök:

Én, mint pedagógus, mint osztályfőnök, aki több tantárgyat is tanít, és aki ad fel házi feladatokat, úgy gondolom, hogy fontos a házi feladat. Azért is fontos ez, mert amikor az órán közösen dolgozunk, mindig vannak aktívabb gyerekek és kevésbé aktívak. Van, aki gyorsabb és van, aki lassúbb. Önálló munkánál vagy lesz ideje egyedül dolgozni, vagy átmásolja valakitől. A házi feladat elkészítésénél az órán begyakorolt anyagot önállóan végezheti el. Nyilván nem sok házit adunk, de mindenképpen fontos az önálló munka. A legideálisabb, ha a szülőnek nem kéne segíteni ebben, de tudjuk, hogy gyakorlatban ez nem mindig van így. Előfordul, hogy a gyerek nem értette meg teljesen a tananyagot, akkor a szülő magyarázata hatékonyabb. Emiatt nem gond, ha segít, de helyette megoldani nem szabad. Alsós osztályokban nagyon fontos a házi feladat, mert kötelességtudatra nevel. Hazamennek és tudják, hogy van munkájuk. Ez a mai világban azért is fontos, mert azt látom, hogy a mai szülők mindent megcsinálnak a gyerek helyett. Ha kapnak egy olyan házi feladatot, ahol alkotni kell, akkor ez a kreativitásukat is fejleszti.

Felsős osztályokban gyakran jelen van az a probléma, hogy minden tanár feladja a saját tantárgyából a házi feladatot és a gyereknek akár éjszakába nyúlóan is tanulnia kell otthon. Talán az lenne erre a megoldás, hogy a tanárok egyeztessenek egymással, de ugyanakkor látom, hogy erre már nem jut idő, hiszen a szünet is gyakran azzal telik, hogy odajönnek gyerekek, kérdeznek, mire befejezzük, már becsengetnek a másik órára. Mégiscsak az lenne a megoldás, hogy minden tanár csak egy kevés feladatot ad fel. Legyen egy, de azt önállóan oldja meg a gyerek, és ezáltal legyen sikerélménye.

Végül hozzátenném, hogy van egy rend, amelyhez igazodunk mi, alsós tanárok: tehát első osztályban nincs házi feladat, másodikban annyi feladatot kaphat, amit negyvenöt perc alatt el tud végezni, harmadikban – egy óra tíz perc ez az időtartam, negyedikben pedig másfél óra.

Mészáros Renáta, mentálhigiénés szakember, tanár:

Mint tanár, mint mentálhigiénés szakember és mint szülő, mind a három szerepben érintett vagyok a témával kapcsolatban. Házi feladat azért kell, hogy amit órán átveszünk, megtanulunk, azt otthon rögzítjük, begyakoroljuk. Angol szakos tanárként, ha nem adok fel 5-6 szót otthoni gyakorlásra, akkor nem haladunk. Minimális mennyiség, de mégis szükséges egy nyelvtanulásnál, hiszen a szókincsfejlesztés nélkülözhetetlen. De ha a matematikát vesszük példának, akkor ott sem az órán tanulják meg a szorzótáblát, hanem otthon. A legnagyobb gond akkor van, ha, mint tanárok, túlzásba esünk a házi feladat mennyiségével, és a gyerekek már tehernek érzik. Ekkor már nem gyakorlásról van szó, hanem egy új anyag önálló feldolgozásáról.

A szülő úgy is felfoghatja a házi feladatot, mint egy anya-gyerek vagy apa-gyerek programot. A szülő ilyenkor átláthatja, hogy a gyereknek mi a képessége, mit tud és mit nem. Az iskolás megélheti azt, hogy segítséget kérhet a szülőtől, a szülő pedig képes megadni neki azt a segítséget. Egy megerősítést kap: ha problémája van, akkor nincs egyedül.

Sajnos könnyű ráfogni a rendszerre, a tanmenetre, hogy túl sok az anyag. El tudom képzelni, hogy ha minden nap hét órája van a gyereknek és mind a hétből van házi feladat, akkor az nagyon fárasztó. Igazából a tanárok és a szülők együttműködése lenne a megoldás. Annak a gyereknek nehéz, aki maximalista, hiszen minden feladatot el szeretne végezni. Ebben az esetben szülőként cinkosai lehetnénk a gyereknek, és ott, ahol tudunk, segítünk. Mindez mentálhigiénés szempontból. Például elolvasom helyette a házi olvasmányt és együtt megbeszéljük a tartalmát.

Másik véglet, amikor a gyereknek nincs kedve megcsinálni a házit. Ez a legnehezebb feladat, mert nem motivált. Ilyenkor meg kell találni azt a módszert, amivel rá tudjuk venni a tanulásra. A szülő ismeri a gyerekét a legjobban, ő tudja, mivel motiválható. Például ígérünk valamit cserébe, ha hajlandó leülni és tanulni. Már az is elegendő, ha mellé ülünk, és együtt végezzük el a feladatot, legalábbis eleinte, amíg meg nem szokja, hogy a házi az ő feladata. Nem hiszem, hogy fegyelmezéssel, erőszakkal kell rávenni a gyereket arra, hogy tanuljon.

Mondics-Kurmay Lívia, Start Nyelvközpont vezetője, háromgyermekes édesanya:

Három gyermekünk van, és néha valóban meg kell birkózni a házi feladatokkal. A mi időnkben, amikor tanulók voltunk, ritka volt az az eset, hogy szülőkhöz forduljunk házi feladattal. A mostani helyzet elszomorít, mivel szülőként másra sincs időm hétköznap délután, este, csak arra, hogy házi feladatokat oldjunk meg. Olyan mennyiségű feladatról van szó, amellyel a gyerek egyedül nem birkózik meg. Szerintem a pedagógusoknak figyelembe kéne venniük, hogy a gyerekeknek iskola utáni tevékenységeik is vannak (zeneiskola, tánc, sport stb.), melyek vannak olyan fontosak, mint az iskolai tananyag. Ilyen esetben a gyerek körülbelül ötkor ér haza. Fáradt, de vár rá egy három órás házi. Ezt nem tartom reálisnak. Mint pedagógus, azt javasolnám, hogy az iskolában gyakoroltassunk a gyerekekkel, hogy ne tegyünk elviselhetetlen terhet a gyerek és a szülő vállára. Elkedvetlenedéshez és elégedetlenséghez vezet.

Videókban láttam olyan finnországi iskolákat, ahol a gyerekek nem kapnak házi feladatot, hanem a tanárok minden anyagot begyakorolnak velük az iskolában. Ennek ellenére nem teljesítenek rosszul. Vajon hogyan tudják megoldani? Úgy gondolom, nekünk is efelé kell törekednünk.

Szabó Kira, iskolás: Szeretem, ha van házi feladat, mert a barátnőmmel végezzük el ketten a napköziben vagy otthon, de jobban szeretem a napköziben, mert akkor már otthonra nem marad feladat. Ha van házi feladat, akkor jobban begyakoroljuk a megtanulnivalót.  Meg az is jó, hogy ilyenkor az osztállyal együtt oldjuk meg. Ha nem lenne házi feladat, nem lennénk okosak.

Bunda Fehér Rita

Kárpátalja.ma