Régi tárgyak: a brúgattyú
„Csintalan … kis gyerek. Ah, mint tudott ez a fákra mászni …, búgatyút húzgálni.” (Jókai Mór)
Kislány koromban szüleimtől számtalanszor hallottam, hogy milyen játékaik voltak anno az ő gyerekkorukban. Elmesélték, hogyan készítettek fakanálból vagy málécsutkából babát, és hogyan lett a csuhéból vagy rongydarabokból ruhája. De hallottam történeteket a tekerős fajátékokról, a fakorcsolyáról és még sorolhatnám.
A boltokban fellelhető játékok özöne régen hiányzott. Az udvaron, a kertben, erdőn és mezőn található alapanyagokból készítettek eszközöket, melyek nagy részét a forgós, pörgős játékok tették ki. Ezek közé tartozik a brúgyattyú is, mely lényegében egy másfél méter hosszúságú zsineg végére kötött falemez.
A búgattyú vagy brúgattyú a magyar nyelvterületen gyermekjátékként és hangszerként is ismert. A vonalzószerű fadarabot a végén kilyukasztották, és zsineget fűztek bele. A spárga szabad végénél fogva erőteljesen megforgatva a falemez – miközben saját hosszanti tengelye körül is pörög – a madárröpülés zajához hasonló surrogó, búgó hangot ad ki. Innen ered a neve is.
Búgó, berregő, surrogó hangja miatt a búgattyú magyar népi (aerofon) hangszerként is használatos volt.
A búgattyú egy másik fajtája a szintén fából vagy csontból elkészíthető népi gyermekjátékszer, melynek a közepét átkötötték/átfűzték madzaggal, és a befűzött madzag húzogatására gyorsan forgott, és búgó hangot adott ki. A fa vagy csontdarabot gyakran egy gombbal helyettesítették.
Noha kezdetben főként szükségből készítették a játékokat a gyerekek a szülők vagy a nagyobb testvérek, de mégis a saját készítésű játékoknak különös varázsuk volt. Az évtizedekkel ezelőtti gyermekek játékait ötletesség, kreativitás és kooperativitás jellemezte. Nem birtokoltak sok, drága, látványos játékszert, de övék volt a környezet minden kincse, csak fel kellett fedezni a lehetőségeket. A felfedezés pedig csupán a fantázia, kreativitás, ügyesség és együttműködés kérdése volt, hogy egy-egy gyermek mennyire izgalmasnak, eseménydúsnak élhette meg gyermekkorát.
Gál Adél
Kárpátalja.ma