Régi tárgyak: a csörlő

Pár éve vagy évtizede a téli időszakban mindig lekerült a padról nagymamám régi, poros esztovátája. A konyhában felállítva szinte az egész teret elfoglalta. De szőni kellett. Általában pokrócot, ritkábban kendőt szőttünk.

Kislányként az volt a feladatom, hogy az esztováta mellett ülve a kicsi csövekre feltekerjem a rongyot, vagyis a körülbelül 1 cm vékonyra vágott anyagcsíkokat, amiből a pokróc készült. Néha pedig a cérnát, amiből kendőt szőttünk. Ebből nem tekertünk sokat, de ez is időigényes feladat volt. Létezett azonban egy eszköz, mely megkönnyítette a cérna feltekerését. Ez a csüllő, vagy ahogyan a szakirodalom említi: csörlő.

A fonás és szövés leírásával már több cikkünkben is foglalkoztunk. Ezúttal a csüllővel ismerkedünk meg részletesebben.

A csüllő a cérna feltekerésére használatos eszköz. Segítségével gyorsabban és precízebben megy a tekerés, mintha kézzel tekernénk.

Maga az eszköz egy fából készült lendkerekes tengely, amelyet tenyérhúzással hoznak forgásba, hogy a hegyes végére húzott kis csévére a fonalat feltekerjék. A cséve egy 8–12 cm hosszú nád- vagy bodzafacsövecske, melyre ha feltekerték a fonalat, ezután a vetillőbe helyezték. A szövés pedig annyiból állt, hogy a vetillőt a hosszanti szálak között „dobálták” át.

Manapság azonban egyre ritkábban kerül elő az esztováta, így egyre kevesebben ismerik a szövés mesterségét, annak számtalan fortélyát. Sok helyen a múzeumok, foglalkoztatóházak és bemutatótermek feleadata lett, hogy a szövést megismertessék a látogatókkal.

Gál Adél
Kárpátalja.ma