Régi tárgyak: a fejőszék

Régen szinte minden gazdaságban tartottak tehenet. Ez az emberi életmódhoz kapcsolódó alapvető szükséglet volt évezredek óta. Nem kedvtelésből történt, hanem egy egyértelmű cél érdekében, ami pedig a létfenntartás volt; az állatokhoz való viszonyulást, a tulajdonlást és az állatok értékét ez is határozta meg.

Másodsorban a tartott állatok mennyisége és fajtája a hagyományos paraszti társadalomban a jólét, a gazdagság jól látható fokmérője volt. Hiszen az az ember tudott több állatot nevelni, akinek több földje volt. Az állatok között igen fontos szerepet kapott a tehén, mely az egyik alapvető élelmiszert, a tejet adta.

A tehenet naponta kétszer fejték, melyhez a zsajtárt használták. Fejés közben a gazdasszony egy kicsi széken ült, amit csak e célra használtak. Ez volt a fejőszék.

És meg is érkeztünk a mai témánkhoz. A fejőszék egy alacsony, többnyire 20-30 cm magas, rendszerint támla nélküli szék volt – olvashatjuk a Magyar Néprajzi Lexikonban. Elterjedt volt a keskeny tégla alakú ülés három lábbal, de a négyszögletes négylábú, a kerek és a félkörös lapú, háromlábú fejőszék is gyakori volt.

Érdekes típusa volt a derékra szíjazható forma. A Néprajzi Lexikon szerint a dunántúli uradalmi tehenészetekben alkalmazták a 19. századtól az egylábú, kerek, esetleg kupás ülésű, derékra szíjazható fejőszéket. Ezzel a fejő másik tehénhez mehetett anélkül, hogy a széket kézben hordozná, vagy akár megfogná azt. Ez a típus Nyugat-Európában volt általános.

A fejőszékeket könnyen el lehetett készíteni. Általában fúrt lábú székek voltak, vagyis az ülő részébe lyukat fúrtak, amibe beillesztették a lábakat. Lehetett három vagy négylábú szék is.

Sorozatunkban számtalanszor említünk irodalmi, képzőművészeti példákat, melyekbe teljes mértékben beépülnek az egykori paraszti tárgyak. Azt gondolnánk, hogy a fejőszék nem éppen az a tárgy, amely ilyen helyre kerülhet. Kicsit kutakodva mégis rátaláltam egy érdekességre. Samu Géza Nagyanyó mesél című szobrának az alapját egy fejőszék adja, amelyet szobrászati eszközökkel értelmezett át.

Ugyancsak a fejőszékkel találkozunk Elekes Ferenc Háromlábú fejőszéken, Beverly Hillsben című írásában:
„Nézd meg ezt a háromlábú széket. Olyan, mint otthon a fejőszék. Én ezen ülök, amikor dolgozom. Ezt szeretem. És azt, hogy kicsi legyen az egész szoba, ahol festek, érezzem, szorítanak a falak, csak szűk helyen érzem jól magam, másképp nem megy.”

Gál Adél
Kárpátalja.ma