Régi tárgyak: a feliratos falvédő

A népi textíliák egyik igen érdekes részét képezik a feliratos falvédők. Egykor jómagam is számos háztartásban láttam a „spór” fölé vagy a konyaasztal mellé akasztott, „rigmusokkal televarrt” falvédőket. Az évek teltek, nem is nagyon figyelt ezekre senki. Én legalábbis nem szenteltem különös figyelmet nekik. Aztán, mintegy húsz évvel később jómagam is más szemmel kezdtem a felvédőkre tekinteni. Néprajzosként felfedeztem az értéküket. Lehet, hogy már későn.

A régi szomszédoknál kezdtem el érdeklődni a konyhák egykori dísze felől. Ámde hiába. A feliratos falvédők kikerültek a háztartásokból. Gyűjteni is nehéz ma már.

De honnan is származnak ezek? Katona Edit muzeológus egyik interjújában a következőket nyilatkozta:
„A feliratos falvédő nagy történelmi múltra tekint vissza, ráadásul nem is a magyar, hanem a német kultúrában gyökerezik. Onnan a 19. század végén jött át a magyar területre. Először a magasabb társadalmi osztályok körében lett népszerű, úri szokás volt falvédőt kirakni. Majd fokozatosan terjedt el előbb a polgárság, később a parasztság rétegeiben is. A falvédők kialakulása Falke nevéhez kötődik; a német művészettörténész próbált meg új hímző stílust megismertetni a korabeli német és osztrák közönséggel. Az akkori falvédők még az úri szobákat díszítették, és hímzéstechnikájukban is jóval bonyolultabbak a későbbi, már-már ipari termékeknél. Az akkori német elit hamar megkedvelte az új stílust, persze amikor populárisabbá vált és jobban elterjedt, az úri házakban rögvest kiszorult a konyhákba, gyerekszobákba. A 20. század elejére lett általános a magyar parasztság között is. A falvédő jó időben volt, jó helyen, hiszen épp ekkor terjedt el a füsttelen konyha az országban. Vagyis a szabadkéményes konyhák helyett megjelent a zárt, füstelvezetéses kémény: sok tiszta felület szabadult fel, amely nem kormozódott össze. Ez lehetőséget teremtett a díszítésre, ami megnyitotta az éppen megjelenő falvédők nagy korszakát.”

A falvédők feliratai között sokszor a „Jó reggelt!”, „Fésűkefe” feliratokkal találkozunk, de emellett népdalok, műdalok kiragadott részei, közmondások és szólások is megjelentek rajtuk. Nem hiányozhattak a frappáns feliratok sem, mely a háziasszonyt munkára sarkallta, vagy jó kedélyt teremtett a konyhában.

Néhány felirat a falvédőkről:
„A tiszta konyha a gazdasszony dísze.”
„Jó munkát!”
„Ugat a kutyám, a Rajna, jön a szeretőm, a barna”
„Az én uram csak a vizet issza, nem is sírom a lányságom vissza”
„Minden ebéd ünnepély, ha van hozzá víg kedély”
„Ha elég a konyhapénz, akkor finom lesz az ebéd”
„Kedves vendég, nem kínálunk, végy egyedül, itt a tálunk”

A felvédőfeliratok variációinak se szeri, se száma. Mindenki a maga kedvére formálhatta, alkothatta, szedhette rendbe a rímeket.
A falvédők általában előnyomott minta alapján készültek, amit szálöltéssel vagy laposöltéssel varrtak ki. Általában fehér vászon alapra varrtak színes – piros, kék – fonallal. Körben csipke vagy egyszerű hímzés szegélyezte a falvédőket.

Sajnos ma már egyre nehezebb ilyen kincseket találni. A modern konyha nem tűri meg a régi textíliákat sem. Pedig igen értékes darabok ezek. A gazdaasszony szívét-lelkét belevarrta a vászonba minden egyes öltéssel. A helyesírási hibáktól hemzsegő sorokat talán megmosolyogjuk, de ne feledjük, hogy mindez egy igen nehéz, ámde szép időszak emléke.

Gál Adél
Kárpátalja.ma