Régi tárgyak: a hokedli

Egy-egy régi bútordarabtól nehéz megválni. Főként, ha emlékek is kötődnek hozzá. Ilyenkor szoktam „átálmodni” a tárgyat.

Van egy régi hokedlink, ami többfunkciós: ha akarom ülőke, ha akarom asztalka, ha akarom éjjeli szekrény, de magasítónak sem utolsó. Sajnáltam kidobni, ezért átalakítottam. A kopott, recsegő tárgy valami modernebb formára váltott. Így még sokáig használható. Nagymamámé volt, akinek a konyhájában több hokedli is állt az asztal mellett. Tömény fából készültek, melyet súlyuk is jól mutatott. Alig bírtam megemelni őket. Viszont stabilan álltak.

A hokedli konyhai ülőbútor. Egy négylábú, támla nélküli szék, melynek a teteje akár felnyitható is lehetett. Mosdótál vagy valamilyen edény elhelyezésére is használhatták. Lehetett fiókos is. A fiókokban tartották például a cipőkeféket vagy egyéb gyakran használt apróságot.

A hokedli számos irodalmi műben szerepel, hiszen a régi házak alapvető berendezési tárgyai közé tartozott.

„Leült a hokkerlire s arcát tenyerébe temetve, zokogott.” (Móricz Zsigmond)
„…aztán rászólt Jancsira, hogy üljön oda a hokedli mellé, és ne hagyja lejárni,…” (Dragomán György)
„Szerencsétlen edény éppen az egyik hokedli sarkán csapódott be, ráadásul fejjel lefelé, így jó alaposan beterítette a jobb sorsra érdemes ülőalkalmatosságot.” (Gombos Tünde)

Gál Adél
Kárpátalja.ma