Régi tárgyak: a kati!

Áll, mint katiban a gyerek! – tartja a régi mondás.

Csodás magyar nyelvünk mindig tartogat számunkra valami meglepetést. Néha egy-egy mondat, vagy bölcs gondolat elhangzásakor nagyra meresztjük a szemünket, hogy mit is jelent ez. Ugyanígy vagyunk a fent idézett mondással, amit nagyanyáink jól ismertek.

Idős asszonyokkal beszélgetve egyes élethelyzetekben néha elhangzik ez a bizonyos mondat. Főként akkor mondták ezt, ha valamilyen tárgy stabilan, mozdulatlanul állt. Először nem nagyon értettem, miért mondják ezt. Mígnem a nagymamám padlásán megtaláltam egy fura széket, ami nemcsak hogy felül lyukas volt, de még gurult is. A magyarázat meglepő, ám roppant egyszerű. Régen, amikor a kisgyermekes szülőknek el kellett végezni a házi munkát, gyermeküket a biztonság érdekében egy úgynevezett állószékbe tették. Ezt a faragott vagy fonott állószéket nevezték katinak, és innen ered maga a mondás is.

A széknek az volt a lényege, hogy a már állni tudó totyogót beleállították a középen kifaragott székbe, így az nem tudott elmászkálni és bajt sem csinált, az édesanya pedig nyugodtan végezhette a dolgát. Később ennek „továbbfejlesztett változata” lett a kerekeken is guruló kati.

Kisgyermekes anyukaként akaratlanul is a bébikomp jut eszembe, amit ma oly sok édesanya használ. Valószínűleg a kati lehetett a bébikomp elődje is azzal a különbséggel, hogy a katiban csak állni tudott a baba, míg a bébikompokban le is ülhet, ha elfárad.

De miért éppen „kati”? Maga a járóka egy bébicsősz, és valószínűleg egy nő volt az, egy édesanya, akinek kipattant az agyából e roppant leleményes megoldás. Lehetett volna talán juszti is, vagy bözsi, de talán Katinak hívták azt a nőt, aki kitalálta ezt a remek alkalmatosságot. De ez titok marad előttünk.

Gál Adél
Kárpátalja.ma