Régi tárgyak: a kétnyelű kés
A nagytakarítás mindig jót tesz – a testnek és a léleknek egyaránt. Lomtalanítás, pakolás közben olyan kincsekre bukkanhatunk, amelyek felbecsülhetetlenek és pénzzel nem kifizethetők: ezek az emlékek. Emlékek szeretteinkről, akik talán már nem élnek közöttünk. Egy-egy régi fénykép, tárgy, használati eszköz nagyapáinktól, dédapáinktól olyan régi képeket idéz fel bennünk, amelyeket réges-rég elfelejtettünk. Jól esik a léleknek visszaidézni a gyerekkori történeteket, magyarázatokat a sok-sok „mi ez” és „miért” kérdésre, amelyek akkor még tudtunkon kívül szellemi örökségünket alapozták meg.
Nemrég a pincében lomtalanítottunk, amikor egy régi ládából előkerültek nagyapám szerszámai. Asztalosként ismerte a famegmunkálás összes csínját-bínját, amíg élt, szorgosan gyűjtögette és nagy becsben tartotta szerszámait. Gyerekkorunkban sokszor odalopóztunk a ládához, csendben felnyitottuk és csillogó szemekkel percekig néztük a dobozban rejlő kincseket. Évek teltek el azóta, a doboz a legeldugottabb sarokba került és már rég nem nyitottuk ki. Pedig ma is kincseket rejt, csak kicsit másképp.
Keserédes mosollyal nyitottam fel nagyapám féltve őrzött, előlem egykor eltiltott szerszámos ládáját. Volt itt minden, amit régen a fa megmunkálásához használtak: fűrészek, gyaluk, vésők, olyan szerszámok, amelyek gyerekként elérhetetlenek voltak számomra. Óvatosan, nagy gonddal vettem ki a tárgyakat a ládából. Mindegyik szerszámnak tudtam a nevét, egyet kivéve, amely rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Sikertelenül kutattam, nyomoztam, végül édesapám segített megtalálni a régi tárgy nevét. Ez volt a kétnyelű kés.
A kétnyelű kés minden fával dolgozó mester, a bodnár, asztalos, kerékgyártó fontos használati eszköze volt. Több funkciója is volt: egyrészt a fáról hántották le vele a kérget, másrészt a gyaluval ellentétben a kétnyelű késsel ívben tudták a fát megformázni – főleg a tekenők, szekérkerekek, hordók készítésénél volt nélkülözhetetlen eszköz. A szerszámnak kétoldalt két fanyelű fogója van, középen pedig vízszintesen helyezkedik el a kés, amelynek két része – foka és éle – van. Használatához mindkét kezére szüksége volt a famegmunkáló mesternek.
A lomtalanítás során sok mindentől megszabadultunk, de egyúttal ismét a helyére kerültek a dolgok kint és bennünk egyaránt. Ráadásul gazdagodtunk is: sikerült megtalálnunk múltunk kirakósának egy újabb darabját.
Molnár Krisztina
Kárpátalja.ma