Régi tárgyak: a mosószék

A napi munka közepette gyakran azt veszem észre, hogy csak ülök a számítógép előtt, és valami hiányzik. Hiányzik a friss levegő! Borongós és szeles az idő ma, de azért jól esik lesétálni és a szabadban lenni. És miért, miért nem, de séta közben eszembe jutott egy gyermekkori élmény. Mégpedig a Borzsa-part, ahová kislánykoromban nyaranta jártam a szüleimmel. Na, persze nem mindig a fürdés volt az elsődleges cél. A „nagymosás” miatt is oda mentünk.

A nagymosás alatt értem a pokrócok, szőnyegek tisztítását, mely a folyóvízben sokkal egyszerűbb és hatékonyabb volt. Erre napokig készültünk. Édesanyám összeszedte a piszkos pokrócokat, földre valókat és minden egyéb nagyobb darab mosnivalót. Bekészítette a szappanokat, a kefét. Édesapám pedig előszedte a mosószéket.

A mosószék volt a szabadban végzett mosás munkaterülete. Általában fából készült, téglalap alakú alkalmatosság volt, négy becsapolt lábbal. A folyóba állított mosószéken mosósulyokkal mostak egykor. Nem volt tökéletesen kidolgozott. A felülete viszont simává vált a sok mosástól. A pokrócokat erre terítették, így könnyen kidörzsölhették a foltokat. A nagyobb darabok lelógó vége pedig a vízben ázott. Az otthoni mosásnál persze nem használták.

Folytatva a történetet, az összepakolt pokrócokat, mosószéket és minden egyebet a szüleim felpakoltak egy traktorra vagy szekérre – éppen amilyen fuvar akadt. Nemcsak mi mentünk, hanem az egész szomszédság. Együtt indultunk kora reggel a folyóra mosni. Hosszú út vezetett odáig a mezőn keresztül. Sokat zötykölődtünk, míg odaértünk. A felnőttek aztán egész nap serénykedtek, mi, gyerekek pedig játszottunk, pancsoltunk egy jót. A segítségünk abban merült ki, hogy a kimosott pokrócokat szétterítettük a füvön, a nap végén pedig a tiszta, száraz darabokat összeszedtük, összetűrtük. És indulhattunk haza. Talán ez volt a legfájóbb, hogy az egész napi mókázás után ott kellett hagyni a Borzsát, a szabadságot.

Az utóbbi években a mosószék kiszorult a használatból. A kamrák mélyén porosodik, esetleg állványként szolgál. A folyóra sem jár már senki mosni. Sajnos fürdeni sem. Az emlék viszont megmaradt, s egy élménnyel gazdagabbnak érzem magam.

Gál Adél

Kárpátalja.ma