Régi tárgyak: a puttony

Kedvenc nyár végi csemegénk a szőlő, mely az ősz közeledtével egyre nagyobb mennyiségben érik be. A nyári meleg megtette hatását, és zamatos szemeket, fürtöket szüretelhetünk le. A valódi szüret ideje már nem sokáig várat magára. Szeptember végén, október elején szüretelők énekétől (volt) hangos a hegyoldal.

Néhány évet vagy évtizedet kell csupán visszautaznunk az időben, abba a korba, amikor a domboldalakat, szőlőültetvényeket ellepték a vidám szüretelők. Az őszi munkát, a szőlőszedést hangos és vidám énekük tette kellemessé. A csemegét leszedve pedig hatalmas mulatságot csaptak. Ünnepeltek, örültek, hogy a természet ismét gazdag termést adott a gazdáknak. Jeles eseménynek számított ez egykor.

Szüretkor a leszedett szőlőt a hosszú sorok közül ki kellett hordani. Az erre alkalmas eszköz a puttony volt. Ezt két heveder segítségével háton szállították. Egyes helyeken vászonlepedővel kötötték a hátukra a szőlőhordók. Több formája ismeretes. A puttony formája és mérete vidékenként eltérő volt. Az északi puttonytípusok közös jellemzője, hogy hátoldaluk pereme magasabb, űrtartalmuk 20–25 liter. Egyes szőlővidékeken (pl. Eger) a férfiak egyvékás, a nők félvékás, a gyermekek pedig még kisebb puttonyt hordtak. Az Alföldön nagyobb méretű, körül azonos magasságú peremmel készült, esetleg egy-két dongányi kifolyóval ellátott puttony használatos. Elnevezése mindenhol puttony, de emellett egyes helyeken ismert a put, a pitli, bidli, a rőt (Erdély) megjelölés is.

A puttonyt a bodnárok készítették. Az ősi mesterségek egyike volt. Napjainkra a puttony csaknem az egész magyar nyelvterületen elterjedt. Használata leginkább a bor- és gyümölcstermelő tájakon gyakori.

A puttony nem kizárólag a szőlőkultúra tartozéka. Egyes helyeken, főleg a Dunántúlon, a Kisalföldön vízhordásra is használták, mosáskor fehérnemű szállítására, de jószágitatásra is. Egyes hazai tájakon, akárcsak az Alpokban, trágyát hordtak vele a szekérrel megközelíthetetlen hegyi földekre.

Talán kevesen tudják, hogy a puttony a tokaji aszú jelzője is lehet, azaz az aszúbor minőségét a puttonyszám határozza meg. Régen a gazdák puttonnyal és gönci hordóval „mérték”, hogy vajon mekkora puttonyszámmal is rendelkezik egy aszú, amely lehetett 3, 4, 5 és 6 puttonyos. Egy gönci hordó 136 litert jelentett, míg egy puttony kb. 20-25 kilogrammnyi aszúszemet. Így amikor 6 puttony aszúszemet öntöttek 1 gönci hordó borhoz, musthoz vagy erjedő musthoz (ez a borász döntése ma is), akkor beszéltek 6 puttonyos aszúborról. Minél magasabb a puttonyszám, annál magasabb minőséggel és nagyobb édességgel rendelkezik a bor.

Gál Adél

Kárpátalja.ma