Régi tárgyak: a szilke

A hosszú téli esték beköszöntével nekem is több kedvem támad a konyhai munkához. Ilyenkor jól esik olyan ételeket, finomságokat készíteni, amit az egész család szeret. Nos, ilyen étel a többi között a lekváros derelye. Bevallom, ma már ritkábban kerül az asztalra, de egykor a család nagy kedvence volt. Édesanyám hatalmas tállal készített, és mindig elfogyott az utolsó darabig.

Ez az étel üstben főtt szilvalekvárral az igazi! A szilvalekvárt egykor szinte kivétel nélkül mindig szilkében tárolták. Ha máskor nem, de a nyár végi lekvárfőzések alkalmával mindig előkerültek ezek a régi agyagedények, ugyanis ebben a szilvalekvár – csodák csodájára – hosszú évekig is elállt minden hozzáadott cukor és tartósítószer nélkül.

A Magyar Néprajzi Lexikon leírásában olvashatjuk, hogy ezt a kívül és belül mázas cserépedényt egyes helyeken rátónak, röstölőnek vagy siránynak nevezték. A nagyobb méretű szilkének általában két füle van az edény felső részén, s függőlegesen helyezkedik el az edény szájától indulva lefelé. A kisebb méretűnek csupán egy füle van. A szilkéket általában fazekasok, népi iparosok készítették.

Díszítésére sokszor a természetből vett mintákat használtak: az edényen körbefonódó leveleket, ágakat, virágokat stb., de sok esetben geometriai ábrázolásokat is láthatunk barna, zöld, vagy valamilyen sötét alapon.

A fentieket ismerve nem meglepő tehát, hogy a szilke évszázadokon keresztül szerves része volt az emberek mindennapi életének. Ma már csak a szilvalekvár tárolására alkalmas, nosztalgikus edényként ismerjük, de régen sokkal szélesebb körű funkciója volt. Kevesen tudják, hogy egykor nemcsak tároltak, de hordtak is benne ételt. Például ebben vitték az ételt a mezőn dolgozóknak. Ugyanakkor evésre is szolgált, s azért is volt széles a szája, hogy ha több ember ülte körül, mindenki hozzáférhessen.

Manapság a szilvalekvár tárolása mellett díszként is funkcionálnak a szilkék. Ha lekvár nem is kerül mindegyikbe nyár vége felé, egy tavaszi virágcsokorral a konyha igazi éke lehet.

Gál Adél
Kárpátalja.ma