Régi tárgyak: a vályogvető forma
Egykor sokat hallottam a vályogvetőkről, vagyis azokról az emberekről, akik a vályogtéglákat készítették. Szinte minden faluban voltak ilyenek.
A vályog néhány száz éve, de még a múlt század közepe táján is népszerű építőanyagnak számított. Olcsó volt, és jól szigetelt. Pedig a vályogvetés nem éppen a legmegbecsültebb szakmákhoz tartozott.
A vályogtégla elkészítése igen kemény fizikai munka. A településekhez közeli mezőn lápos helyet kerestek, amit felástak, vizet öntöttek rá és többször átkapáltak. Majd aprószalmát szórtak az ily módon megmunkált sárba, megtaposták, hogy az majd összefogja jobban a földet. Aztán pihenni hagyták. Majd a jól összedolgozott, öreg sarat az előre megvizezett, pelyvával behintett vályogvetőbe gyömöszölték.
A vályogvető egy fából összeszegelt téglalap alakú keret, mely a vályog formázására szolgált. Volt egyes és kettes vető, vagyis egyszerre egy vagy két vályogot tudtak készíteni. A keretek nagysága, ilyenképpen a vályogoké is különböző volt. Többségük megegyezett a tégla méreteivel, általában 32×15×12 cm.
A keretbe begyömöszölt sár tetejét megvizezett kézzel lesimították. Oldalra húzva a formát a földhöz verték, hogy a benne lévő massza kijöjjön és ott a helyén száradni hagyták. Körülbelül egy hétig száradt így, majd forgatás után még egy hétig. Az építkezésen való felhasználáshoz még egy sor munkát kellett elvégezni. Sőt, általában majd csak a következő tavasszal használták fel a vályogot. Addig száraz helyen tartották, s ezáltal még alkalmasabb volt az építésre.
A vályogházakat egykor fafödémmel, nád- vagy zsúptetővel fedték. Ilyen épületeket ma már leginkább csak a szabadtéri múzeumokban láthatunk.
A vályogházak nyáron hűvösek, télen pedig jól szigetelik a meleget. Ezt magam is tapasztaltam. De az idő előrehaladtával a vályogot egyre inkább felváltotta a tégla, napjainkban pedig a cementből készült „blokkból” építik a házat.
Talán kevesen tudják, de a vályogfalat még a rovarok sem károsították. Az ilyen épületeknél bátran mondhatjuk, hogy a természetesség került előtérbe. Egészségesebb életet eredményeztek, beleilleszkedtek a környezetbe. Ez utóbbi okok miatt ma egyre több környezettudatos életmódot választó személy tér vissza az alapokhoz, vagyis a vályogépületekhez. Csupán azok száma fogyatkozott meg, akik még ismerték a vályogvetés alapjait.
Gál Adél
Kárpátalja.ma