Régi tárgyak: az isztike

A minap a gyümölcsösünkben a szúrókát és a medvetalphajtásokat próbáltam kiszedni, hogy ne terjedjenek tovább a kertben. Elég nehéz volt a mély gyökereket kiásni. A munka közben eszembe jutottak az iskolás évek, amikor az iskola udvarán a fű közül próbáltuk a haszontalan gyomot kiirtani – isztikével.

A ma egyre ritkábban használt eszközzel akkor találkoztam először, amikor a munkaórán a tanár a kezembe adta, mondván, gyerünk gyomot irtani. El nem tudtam képzelni, hogy egy bottal, melynek egy vasdarabka van a végén, hogyan lehet gyomot irtani. Aztán megtanultam osztálytársaimmal együtt. És rájöttünk, hogy nem is olyan nehéz feladat az isztikézés.

Az egyszerű eszköz neve egyes helyeken isztike, máshol ösztökének nevezik. A használata azonban mindenhol hasonló: a haszontalan gyomot irtják vele. Ahol hasznos növény terem, nem lehet nagy területen ásni, mondjuk akár egy búzatáblában vagy egyéb sűrűn vetett helyen, akkor előkerül az isztike. A vékony bot végére erősített kicsi vas ugyanis nem tesz nagy kárt a hasznos növényekben. Kicsi mérete miatt csak a gaz tövét éri, és egy erősebb ütéssel könnyedén elvágja a földben lévő gyökereket.

Másrészt az eszköz az ágyeke olyan fontos kiegészítőrésze, mely nélkül nedves, gazos talajon nem lehet jó munkát végezni, és az ekét tisztán tartani. Szántás közben a szarv mellé vagy a két szarv közötti kötőpálcára akasztották, s szükség esetén az eke kormánylemezét tisztogatták vele. Szükség esetén a jószágot is ösztökélték vele, ösztönözve, „ösztökélve” engedelmességre, gyorsabb haladásra, hatékonyabb munkára.

Érdekességként elmondom, hogy az isztike Ajak nagyközség címerpajzsában is helyet kapott, ahol az eszköz a búzatáblák gyomtalanítását, a búzakalász pedig a munka eredményét, az „életet” jelképezi. De ott van számos költeményben és más irodalmi műben is.

Eresz alatt fecskefészek,
Hídlás, vályú, fejőszékek.
Járomszeg, lőcs és borona,
Isztike, hámfa, csoroszja.
(Szalóki Sándor: Tanyasi emlékek– részlet)

Mondáinkból pedig megtudhatjuk, hogy Mátyás király is dolgozott egykor isztikével:

Mikor Mátyás királyt megválasztották, még szolga-gyerek volt. A koronát az angyalok vitték el neki. Mátyás akkor is a mezőn szántogatott. Csak a nagy fényességre tekintett föl; de mivel nem tudta, hogy mi a csoda az, isztekéjével oda csapott. A koronát egy kicsint eltalálta, azóta aztán ferde rajt a kereszt. (Nagy Géza gyűjt. Gárdony, Fehér vm.)

Az eszköz tehát számos formában élt és él nyelvünkben. Az iszteke, isztike mellett a források megőriztek például eszteke, esztike, iszkite alakokat is.

Gál Adél
Kárpátalja.ma