Régi tárgyak: fésű- és kefetartó
Egy régi parasztházba belépve a konyha falán feliratos falvédő, a réges-régi konyhaszekrény mellett sparhelt, vizes pad és hímzett fésűtartó gyönyörködteti a szemet. Mint egy időutazás. Ami ennél is fontosabb, hogy minden a nagyanyáink keze nyomát hirdeti.
Kézzel készítették el a számukra szükséges eszközöket. Az alkotás során pedig nemcsak kezük munkáját, de szívük, lelkük szeretetét is belerakták a készülő tárgyakba.
Ezúttal a fésűtartón ragadt meg a szem, és időzik kicsit a toll. Az egykori konyhában egy hokedlin a zománcos lavór, fölötte pedig a fésű tárolására alkalmas tasak lógott a falon.
A hímzett kefe- és fésűtartót korábban egyszerű, mindennapi tárgyak helyettesítették. Találunk példát a szakadozott tejszűrőből, vagy netán csizmaszárból kialakított tartóra. A külön erre a célra készült fésűtartó használata nyugat-európai úri-polgári háztartásokból indulhatott ki, s a parasztoknál általában későn terjedt el.
A 19. század eleji fésűtartók készülhettek textíliából, cserépből vagy fából. Ezeket pedig különféle módon díszítették. Az anyagból készülteket a parasztasszonyok varrták össze maradékokból, maguk állították össze a színvilágot, és díszítették gombbal, csillagokkal és apróbb mintákkal.
Később, a századforduló után a városi mintára a falvakban is divatba jött a fehér vászonra száröltéssel hímzett fésűtartó. Díszesebb és elegánsabb lévén ez utóbbi fokozatosan háttérbe szorította a régebbi fésűtartókat.
Mára a konyhából kiszorult a mosakodó lavór és vele együtt a kefetartók is. Persze, nem állíthatjuk, hogy teljesen eltűntek. A kézimunkát kedvelők körében ma is divatosak a textilből készült, hímzett, díszített tartók: a korábbi formához ragaszkodva, talán kissé összetettebb színvilággal, csipkézett és csipke nélküli darabokkal is találkozhatunk.
Gál Adél