Akikre büszkék lehetünk… Interjú Kopor Zoltánnal

– Kopor Zoltánnak hívnak, 1989-ben születtem Nagyberegen, ma is a településen élek. Szülőfalumban végeztem a középiskolai tanulmányaimat is, majd felvételiztem a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola agronómia szakára. Az első évet követően közölték velünk, hogy megszüntetik a képzést, de lehetőségünk van rá, hogy automatikusan átvezessenek minket biológia szakra. Mi éltünk a lehetőséggel, nem kellett újból felvételiznünk, de így ismét első évfolyamos hallgatók lettünk.

– Úgy gondolom, hogy igény van agronómusokra, van jövőjük a mai világban. Rengeteg lehetőség van, amelyet ki lehet használni. De a szakváltással sem volt gondom. Egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy esetleg félbehagyom a tanulmányaimat. Így tanári diplomát szereztem.

– A plusz egy év ellenére is gyorsan tovaszállt ez az időszak. Mozgalmasan teltek ezek az évek, még úgy is, hogy sohasem tartoztam a magukat előtérbe helyező hallgatók közé. Sokat kellett tanulni, de könnyebbséget jelentett más évfolyamtársainkhoz képest, hogy kevesebb óraszámunk volt, mivel nem volt szakpárosításunk. Új ismeretséget, barátokat szereztünk itt, emlékezetesek maradtak a terepgyakorlatok, sátorozások.

– 2011-ben megszereztem a BSc szintű diplomámat, amikor Kohut Erzsébet tanárnő felajánlotta, hogy csatlakozzak az ebben az évben alakuló Fodor István Természettudományi Kutatóintézet munkacsoportjához. Azóta is az intézet munkatársaként tevékenykedem.

– Időm jelentős hányadát Nagyberegen töltöm. Az ott működő tájházhoz tartozó kert felelőse vagyok. 2011 szeptemberében kaptam meg az 1898-ban készült, eredeti állapotában helyreállított épület kulcsait, melynek a kertje nagyon el volt hanyagolva. Sok időt igényelt a földrész kialakítása. Szikura József (a Rákóczi-főiskola rektora, a Fodor István Kutatóintézet vezetője – a szerk.) javaslatára a kertet felparcelláztuk egy négyzetméteres ágyásokra. Így vette kezdetét egy növénygyűjtemény kialakítása, amely folyamatos bővítés, feltöltés alatt van. Főként a kárpátaljai veszélyeztetett, ritka növénycsoportokat gyűjtjük, továbbá magokról próbáljuk szaporítani őket, egy kiterjedt magbankot szeretnénk létrehozni. Szeretnénk minél több magot begyűjteni, ezeket megfelelően tárolni, ezáltal biztosítani egy-egy növényfaj fennmaradását.

– Igen. Járjuk az erdőket, mezőket. Van, hogy egyedül megyek begyűjtő útra, van, hogy a munkatársak is elkísérnek. Tavaly több alkalommal voltunk kutató- és gyűjtőmunkán. Voltunk a Róna-havason, a Pliskán, a Nagyszőlős melletti Fekete-hegyen, továbbá számos helyen megfordultunk még. Különböző növényeket és magvakat gyűjtöttünk. Az idei évben is több alkalommal voltunk már terepen. A rektor úrnak jó a helyismerete, emlékszik rá, hogy korábban milyen növényfajok voltak megtalálhatóak az adott területeken, s ez nagy könnyebbséget jelent egy-egy terület felkutatásában. Sok ember megirigyelhetné a buzgalmát, és azt, ahogy ő a Pliska meredekén feljött, amely sok fiatalt, köztük engem és Kolozsvári István munkatársamat is jócskán megizzasztott. Kiváló útmutatásban részesít bennünket Kohut Erzsébet tanárnő, valamint Andrik Éva tanárnő.

– Legtöbbször igen. Ezekre a növényekre nem könnyű rátalálni. Hiába sejtjük, vagy egyes beszámolók alapján kikövetkeztetjük, hogy hol kellene lennie az adott növényfajnak, mégsem biztos, hogy meg is találjuk azokat. Az évszakoktól függően egy helyre többször is érdemes visszamenni. Ha megtaláltuk a növényt, felkeressük, amikor virágzik, s legalább még egyszer, amikor megfelelően beérleli a magvakat. Csak így lehet párhuzamosan növény- és magbegyűjtést végezni.

– A gyűjtemény folyamatos bővítése, s ennek az oktatásban való felhasználása a legfontosabb célunk. Minél több növényfajt gyűjtünk össze, annál szemléletesebb a leendő biológusok, botanikusok számára az oktatás, ezáltal segíthetünk egyes kutatások előkészítésében.

Magcsere-programot is szeretnénk megvalósítani. A terv, hogy összegyűjtjük a Kárpátalján őshonos magvakat, melyeket kölcsönös csere alapján kicserélnénk más területek növényállományával, ezáltal sokkal gördülékenyebben menne a magvak begyűjtése. Másrészről olyan növények magjaihoz jutnánk, amelyek nem honosak Kárpátalján, de a feltételek adottak, és a körülmények megfelelő életteret biztosíthatnak az életben maradásukhoz. Már próbálkozunk olyan növények magról történő szaporításával, amelyeket a Krímről, s a Kijevi Botanikus Kertből kaptunk.

– A kertben töltöm a legtöbb időt, de kijárok terepre is. Bereg mellett van egy védett terület, ahol több, számunkra fontos növényfaj is megtalálható. Itt, ebben az erdőben szeretnék magot gyűjteni, de még várni kell a megfelelő időpontra, arra, hogy a növény teljesen beérjen. Továbbá próbálok minél több helyre eljutni, minél nagyobb területet bejárni. A kert is folyamatos kialakítás alatt van. Két részre osztottuk, az egyikben a lágyszárú növények kaptak helyet, a másik részbe a fásszárú növények kerülnek, most ez utóbbinak alakítom ki a területét. Ezenkívül a tájház rendbentartásáért is én vagyok a felelős.

– Hogy ide járhattam, hogy megfelelő tudású szakemberektől tanulhattam. Mindezt anyanyelvemen tehettem meg. Nem kell külföldre menni a színvonalas oktatásért. Aki Kárpátalján szeretne érvényesülni, annak megfelelő képzést biztosít az intézmény.

– Nem szoktam előre tervezni. Szeretem a munkám, szeretem azt, amit csinálok. Szeretem, hogy nem vagyok megkötve, mindig látom azt, hogy mit kell épp tennem. Hobbim a motorozás, amelyet megfelelően össze tudok kapcsolni a munkámmal, hisz így járok legtöbbször terepre is, legutóbbi hosszabb utam Salánkra vezetett, ahol a kockás liliom élőhelyét szerettem volna megtalálni.