Akikre büszkék lehetünk… Interjú Molnár D. Istvánnal

– 1979-ben születtem Nagydobronyban, itt jártam középiskolába, melyet 1996-ban fejeztem be. Jó gyermekkorom volt, nem panaszkodhatom, szüleim mindent megtettek a gondtalan gyermekévek biztosítása érdekében. Középiskolás tanulmányaim során főként a természettudományok érdekeltek, így a továbbtanulás során is ezek a tantárgyak szerepeltek az első helyen. Először a fizika szak jött szóba, aztán a biológia, de mindig is a földrajz volt a kedvencem.

– Ez egy érdekes döntés volt, mint mondtam, kezdetben több szakra is készültem. Nem volt tudomásom a főiskola létezéséről, s arról, hogy Kárpátalján működik földrajz szakos tanárképzés. Ukrajnában a legközelebb Lembergben volt lehetőség földrajzra felvételizni, ahová viszont a távolság miatt nem akartam menni. Miután egy félévet készültem fizikára, tudomást szereztem a Rákóczi-főiskoláról és arról, hogy földrajz szak is van az intézményben, így nem volt kérdéses számomra, hogy ide jelentkezzek. Igaz ugyan, hogy kezdetben kissé elvette a kedvem a tény, hogy a fő tárgyam mellé angol szak is párosult, amely gyengébben ment a földrajznál.

Szerencsésnek mondhatom magam, amiért az általános iskola ötödik osztályától kezdve Molnár József oktatott földrajzra, a felvételire is ő készített fel, később a főiskolán is tanított, s ma már kollégákként dolgozunk együtt. Neki köszönhetem a földrajz iránti szeretetemet, mentoromként tekintek rá.

– Mindig nagy örömmel tekintek vissza az itt eltöltött időre. Egy nagyon jó társaság kovácsolódott össze az évek folyamán. Mi alakítottuk meg a Hallgatói Önkormányzatot, sok közös élményben és a főiskola által biztosított programban volt részünk. A részképzések, a terepgyakorlatok, a különböző hallgatói rendezvények feledhetetlenné tették a főiskolás éveket.

Kiemelkedőek voltak a sportesemények, illetve vetélkedők, amelyeken a tanárokkal együtt egy kis családként gyűlhettünk össze. Hallgatóként focizhattunk olyan tanári kollektíva ellen, melynek tagjai között volt többek között Brenzovics László, Csernicskó István, Soós Kálmán, Kovács Miklós. Gyakorlatilag az egész főiskola, s szinte minden hallgató ott volt, így buzdítottuk egymást, s alig fértünk el a tornateremben.

Emellett itt van például az angol nyelv. Kezdetben nagy nehézségek árán vetettem bele magam, de ezt is meg tudták velem taníttatni. Itt Huszti Ilona nevét szeretném kiemelni, aki minden hallgatóhoz megtalálta azt a kulcsot, amellyel ösztönözni tudta a tanulásra, s így visszatekintve már nagyon örülök annak, hogy ezt a szakot kaptam a földrajz mellé.

– A tanulmányainkat még a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozatán kezdtük el, s az első félév után alakult meg a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola, így keresztfélévesek lettünk, amelynek következtében 2002 januárjában fejeztük be a főiskolát, de a diplomát csak nyáron vehettük kézbe. Viszont már korábban felkérést kaptam a LIMES Társadalomkutató Intézettől, hogy munkatársként vegyek részt az általa szervezett kutatásokban, s nagy örömmel mondtam igent a munkaajánlatra, így kezdetben fiatal kutatóként álltam munkába, később pedig gyakorlati órákat kaptam az akkor még Matematikai és Természettudományi Tanszéken. Ennek az volt a feltétele, hogy nyerjek felvételt valamely egyetem doktori képzésére, ami 2003-ban sikerült is. Mind a mai napig a főiskolán dolgozom a Földtudományi Tanszék munkatársaként, illetve a Hodinka Antal Intézet fiatal kutatójaként.

– Tanulmányaimat a Debreceni Egyetem Földtudományok Doktori Iskolájának Társadalomföldraz-Területfejlesztés doktori programjának keretében végeztem. Október 9-én volt a védés. Kutatási témám: A hatalomváltások hatása Kárpátalja népességszámának alakulására 1869-től napjainkig. Kárpátalja mai területén bekövetkezett hatalomváltások népességszámra gyakorolt hatását, illetve az egyes nemzetiségek számbeli és területi változásai okainak feltárását érintették a vizsgálataim, különös tekintettel a vizsgálati eredmények térképeken történő ábrázolására.

– Számomra a család áll az első helyen, igyekszem mindent megtenni azért, hogy kiegyensúlyozott, boldog életet éljünk. A főiskolán az etnodemográfia és térképtan tárgyakat oktatom, illetve a Hodinka Antal Intézet munkájában is szerepet vállalok. Még részt kell vennem a doktori avatás ceremóniáján, majd az ukrajnai honosítás elindítása lesz a következő lépés. Emellett a sport is fontos helyet foglal el az életemben, a kerékpározást és röplabdát emelném ki.

– Mindenekelőtt a feleségemet, hiszen itt ismerkedtünk meg, gyakorlatilag több éven át csoporttársak voltunk, de érdekes módon csak a főiskola befejezése után lettünk igazából egy pár.

Hálás vagyok a főiskolának az itt elsajátított szakmai és nyelvi tudásért, nem biztos, hogy más intézményben ezt ilyen szinten sikerült volna magamévá tennem. Az intézmény nagyban hozzájárult a világszemléletem kialakításához, olyan lehetőségeket nyitott meg előttem, amelyeknek jelentőségét akkor talán nem is vettem észre, de utólag megtapasztalhatom azok előnyeit a mindennapjaimban. Nagyon jó, lelkiismeretes tanárok oktattak minket, akik a tárgyi tudás mellett a tanulásra, az életre neveltek bennünket. Megtapasztaltuk, hogy ha valamit meg akarunk valósítani, akkor egy kis összefogással, hittel és akarattal azt el is elérhetjük, de ne másoktól várjuk a megoldásokat.