Akikre büszkék lehetünk… Interjú Pálóczi Bertalannal

A felsőoktatási intézmények akkor tudnak versenyben maradni, ha a munkaerőpiac valós elvárásaihoz igazítják kínálatukat. A Rákóczi-főiskola szakképzési intézetével, felnőttképzési központjával, tanfolyamaival lehetőségeihez mérten igyekszik felvenni a versenyt a mai kor keresletével.
Az ukrán kormány sajnos nem mindig partner a pozitív változások megerősítésében, melynek jó példája a könyvvitel és auditálás szak, melynek ellehetetlenítették első akkreditációját, s csak nehézségek árán, megkésve vehették kézhez diplomájukat az adott szak hallgatói.

– Bemutatkoznál az olvasóknak?
– Pálóczi Bertalannak hívnak, 1988 őszén születtem Beregszászban. Az óvodát követően az elemi osztályos éveimet a Beregszászi 8. Sz. Mikes Kelemen Középiskolában töltöttem, majd felvételt nyertem a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba, ahol érettségit szereztem. Gyerekkoromban visszahúzódó fiú voltam, majd lassan kezdtem nyitni a világ felé, amikor megismerkedtem a táncosok csodálatos világával.

– Miért döntöttél a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola mellett?
– Mivel az államnyelv elsajátítása az akkori oktatási rendszerben nem az elvártaknak megfelelően sikerült, ezért az biztos volt számomra, hogy magyar nyelven szeretnék tovább tanulni.
Határon túli felsőoktatási intézménybe a jelentkezés számomra lehetetlen volt, mivel a gimnazista éveim befejezésekor elvileg Ukrajnában már hadköteles férfinak számítottam, így az útlevélhez szükséges dokumentumok nem állhattak a rendelkezésemre.
A Rákóczi-főiskolán 2007-ben hirdették meg először a könyvvitel és auditálás szakot, és mivel a tanári szakma nem tűnt vonzónak számomra, ezért egyértelmű volt, hogy jelentkezem rá. A könyvvitel mellett még a matematika és informatika, illetve az angol és magyar nyelv szakokra is felvételiztem, melyekre be is jutottam. Más itthoni intézmény a döntéskor szóba sem került, mivel magyar nyelvű színvonalas oktatásról akkoriban és azóta is csak a főiskola kapcsán lehet hallani, illetve nem hanyagolandó ok volt a választásnál a gimnazista évek alatt köttetett barátságok folytatása, hiszen rajtam kívül további öt egykori osztálytársam döntött hozzám hasonlóan.

– Hogyan teltek a diákévek?
– A diákévek alatt egy nagyon jó kis csoport alakult ki, minden beszámolónál és vizsgánál segítettük egymást. Új szakirányosokként az egész 4 évnyi tanulás élmény volt számunkra, mert olyan tárgyakat tanulhattunk, mint előttünk még senki más a főiskolán. Tanáraink mindig lelkesen próbálták a szakma széleskörű információjával tágítani tudásunkat a könyvelés világával kapcsolatosan. Sokszor problémát jelentett a sok szakmai ukrán nyelvű tananyag feldolgozása, de ilyenkor a bennünk felmerülő kérdésekkel mindig bátran fordulhattunk tapasztalt oktatóink felé, akik igyekeztek megértetni velünk az adott gazdasági vagy szakmai kifejezések jelentését.
A BA diploma megszerzését követően még egy évet tanultam Ungváron a Kijevi Szlavisztikai Egyetem fiókintézetében, ahol SSc diplomát szereztem.

– Említetted, hogy a tánc fontos szerepet játszik az életedben…
– Ahogy nálunk, táncosok között egy mondás tartja: „Ha táncolsz, élsz, ha élsz, táncolsz!”
13 éve vagyok tagja a beregszászi Street Dance tánccsoportnak. A tánc megtanított arra, hogy ha először nem megy valami, akkor nem szabad feladni, küzdeni kell azért, amit szeretsz csinálni, és amit élvezel az életben. A tánc által olyan dolgokat tanultam meg, amiről azelőtt azt sem tudtam, hogy a testem képes rá. Bátran mondhatom, hogy fiatalkori éveim legszebb emlékeit köszönhetem a táncnak. Olyan csodálatos helyeken jártam és olyan élményekkel lettem gazdagabb, amelyek szavakkal szinte leírhatatlanok. Nincs is annál felemelőbb érzés, mikor egy csapat tagjaként állsz egy több ezres nézőközönség előtt, és hallgatod a szűnni nem akaró tapsukat a produkció végén, mint a sok áldozatos munka gyümölcsét, és érzed, hogy megérte a befektetett munka.

– Jelenleg mivel foglalkozol?
– Már harmadik éve a „GENIUS” Jótékonysági Alapítványnál dolgozom irodai munkatársként. Nagyon szeretem a munkám. Az én időmben sajnos még nem állt rendelkezésünkre ilyen mennyiségű információ a továbbtanulás és a tehetséggondozás segítése terén, mint amit az alapítvány és az Agora Iroda közvetít a fiatalok felé. Mindig örömmel tölt el, mikor segíthetek a hozzánk érkező, válaszokat kereső fiataloknak. Ezenkívül lassan egy éve már, hogy a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola Jótékonysági Alapítványának vagyok a könyvelője, melynek fontos feladata, hogy segítse a Keleti Partnerség program által megvalósuló fejlesztéseket a kárpátaljai magyar oktatási és kulturális intézményekben.

– Hogyan telnek a mindennapjaid? Hobbi, kikapcsolódás?
– A munka van a középpontban, ami a napom nagy részét kitölti, nem egyszer még hétvégeken is. Munka után heti háromszor táncpróbára rohanok, vagy ha épp nincs próbám, akkor a konditeremben vezetem le az egész nap felgyülemlett feszültséget. A mozgás az egészségem megőrzése érdekében mára már elengedhetetlenné vált számomra.

– Mik a terveid a jövőre nézve? Vannak-e konkrét célok, amiket mindenképp megvalósítanál?
– Mivel mindig szeretem megtervezni a mindennapjaimat, hogy tisztán lássam, melyek azok a tényezők, amelyek hátráltathatnak a célom elérése érdekében, ezért nagyon óvatosan tervezek a jövőre nézve. A család a céljaim elérésekor mindig fontos szerepet játszott az életemben, így a családalapítás és a biztos anyagi háttér megteremtése számomra az egyik legfontosabb cél.
Továbbá nagy vágyam a szakmám gyakorlati és elméleti tudásának elmélyítése több nyelven, hogy még jobban segíthessem a közösséget, ahol élek, és amelynek annyi mindent köszönetek.

– Mit köszönhetsz a főiskolának?
– A főiskolának elsősorban egy napjainkban igencsak meghatározó szakmát köszönhetek. Az országban dúló harcok miatt sajnos Ukrajna gazdasága enyhén szólva is gyenge erőt képvisel Európa gazdasági térképén. A könyvelők számára a számok mindent elmesélnek. Mindig naprakész adatokkal kell rendelkeznünk pénzügyi és gazdasági kérdésekben a vezetőink számára. Egy ország gazdasági fejlődésének elősegítése szerintem elképzelhetetlen jól képzett könyvelők és gazdasági szakemberek nélkül, a tudást pedig, ami ehhez szükséges, a főiskola padjaiban ülve kaptuk meg. Másodsorban munkalehetőséget kaptam egy olyan intézménynél, ahol minden adott a szakmai tudásom bővítéséhez és a jövőbeni életem megalapozásához.

Pallagi Marianna
Kárpátalja.ma