Akikre büszkék lehetünk… Interjú Szávayné Séra Magdolnával
− Mondj pár szót gyerekkorodról, középiskolai tanulmányaidról!
− 1987-ben születtem Barkaszón, ott jártam általános iskolába, majd a Nagyberegi Református Líceumban érettségiztem. Azt hiszem, ez volt a főiskola mellett az egyik legmeghatározóbb élményem (bár akkor nem mindig gondoltam így). Mindenestre a líceumban a keresztény értékrend mellett rengeteget kirándultunk, jó közösségben voltunk, s nem utolsósorban tudást és nemzeti neveltetést kaptunk.
− Miért döntöttél a II. Rákóczi Ferenc Kárpátalja Magyar Főiskola mellett?
− Ezt a történetet mindig el szoktam mesélni, amikor megkérdezik. Már a líceum végén kirajzolódott, hogy már pedig én itthon szeretném folytatni a tanulmányaimat. Akkor persze két út állt előttem, ahol magyar nyelven tanulhattam volna: az ungvári egyetem és a Rákóczi-főiskola. Mivel nővérem is a főiskolán végzett, ezért szüleim nekem is ezt az utat szánták. De vonzott a „nagyváros” is, és szerettem volna bebizonyítani, hogy be tudok kerülni bármilyen közbenjárás vagy fizetés nélkül az egyetemre. Be is kerültem mind a két helyre, összehasonlítottam az akkori felvételi eljárást, és végül a főiskola mellett döntöttem. Persze az egész falu felrezdült, hogy „Ilyet! Bekerül egy államilag támogatott helyre, és egy főiskolát választ!” De azóta sem bántam meg.
− Milyen szakon végeztél? Hogyan tudtad ennek hasznát venni?
− Történelem-magyar szakot végeztem a főiskolán. Bár sajnos egyik szakkal sem tudtam elhelyezkedni, de a közeljövőben mindképp szeretném végre a történelemdiplomámat is használni. Magyar nyelvészetből, szociolingvisztikából doktorálok, így mindkét diplomát használom közvetve, hiszen a témámhoz jelentősen kapcsolódnak a történelmi és társadalmi folyamatok.
− Jelenleg hol dolgozol?
− Két éve élek Budapesten. Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen működő Karrierközpont érettségi előkészítő irodájában dolgozom, ahol a leendő érettségiző és felvételiző diákoknak szervezünk kurzusokat. Emellett harmadéves doktorandusz hallgató vagyok szintén az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskolájában, valamint a Momentum Doctorandus, a kárpátaljai magyar doktorandusz szervezet alelnökeként és a Magyar Doktorandusz Közösség koordinátorként a szervezet körüli teendőket intézem. És persze ifjú feleség vagyok, ami néha egész munkakört igényel.
− Mit adott neked a főiskola?
− Már említettem, hogy a személyiségemhez és amilyen most vagyok, először is a líceum volt jó talaj, de igazán a főiskolán bontakoztam ki. Ott kaptam használható tudást, kultúrát, identitást, szellemiséget.
− Mi tetszett itt a legjobban?
− Mindenképp a hallgatói önkormányzat, a diák- és a kollégiumi élet. Főként az, hogy a tanárok felnőttként, leendő magyar értelmiségiként kezeltek bennünket.
− Van olyan főiskolás diákélményed, melyet szívesen megosztanál az olvasókkal?
− Nagyon sok főiskolás élményem van, azok közül nem mindegyiket osztanám meg inkább. Az egyik érdekes élményem mégis az volt, amikor másodév végén pedagógiából vizsgát kellett tennünk. Akkor választottak meg a hallgatói önkormányzat (HÖK)
elnökének is. Vizsgázni a főiskola elnök asszonyánál kellett. Amikor leültem felelni, úgy szólított, hogy: „Mondja, Magda!” A Magda azért érdekes, mert aki közelebbről ismer, annak csak Dusi vagyok. Persze ezt akkor elmeséltem a többieknek is, és mai napig van olyan barátnőm, aki, ha főnökösödni akarok, vagy erélyesebb a hangom, Magdának szólít.
− Szerinted miért érdemes a beregszászi főiskolát választani?
− A főiskolát minden kárpátaljai magyar fiatalnak vagy továbbtanulás előtt állónak ajánlom. Persze mondhatják nagyon sokan azt is, hogy túlképzettség van, már nincs szükség annyi tanárra, telítettség van a szakmában (én sem dolgozom magyar vagy történelem szakos tanárként). De semmiképp ne feledkezzünk el arról sem, hogy államilag elismert diplomát kapsz, ingyen tanulhatsz, építő közösségben lehetsz, nap mint nap lehetőséget kapsz a kultúrára, táncházra, irodalmi beszélgetésekre stb. Minden olyan fontos kulturális és tudományos élethelyzetben kipróbálhatod magad, amely a főiskolán természetes, máshol viszont fizetni kell érte. Ha okosan használod ki az időt, élsz a lehetőségekkel, akkor a diplomád megszerzésével felelős kárpátaljai magyar értelmiségivé válhatsz, aki bárhol megállja a helyét, nemcsak a szakmájában.
− Mit köszönhetsz a főiskolának?
− Diplomát, barátokat, kapcsolatokat, sok-sok ismeretséget. Nagyon sok élmény fűz a főiskolához. Például ha nem lettem volna főiskolás, nem lettem volna HÖK-elnök, s akkor nem ismerkedem meg leendő férjemmel sem. A tanulmányaimat sem folytattam volna soha tanáraim biztatására. Mai napig nagyon szeretem Beregszászt, a főiskolát, és ha arra visz az utam, akkor úgy érzem, oda haza megyek, ott otthon vagyok.