Akikre büszkék lehetünk… Interjú Szilágyi Tímeával

Szilágyi Tímea Técsőn született, a Nagyberegi Református Líceumban érettségizett, ezt követően a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola angol-földrajz szakos hallgatója lett. Tiszakeresztúrba ment férjhez, a helyi általános iskolában tanított angolt, jelenleg főállású anyaként gondoskodik az egyéves kisfiukról és három nagyobb lányukról (A nagycsalád története megismerhető a Kárpátalja.ma rovatából: http://www.karpatalja.ma.szilagyi-csalad)

– Mikor kerültél kapcsolatba a főiskolával?

– 1997-ben jelentkeztem a főiskola angol-földrajz szakára. A másik lehetőség akkoriban az angol-történelem szak lett volna, de mivel nem szerettem a történelmet, inkább a földrajzot választottam, amit aztán megkedveltem. Igaz, eddig csak angolt volt lehetőségem tanítani, mert a tiszakeresztúri iskolában volt földrajz szakos tanár, amikor odakerültem. Mégis sokat jelent, hogy a főiskolán szakpárokat is lehet egyszerre tanulni, így több eséllyel juthatnak a pályakezdő fiatalok álláshoz.

– Nehéz volt bekerülnöd a főiskolára?

– Akkoriban még más volt a felvételi rendszer, mint mostanában. Nem vittünk pontot magunkkal, hanem írásbeli és szóbeli vizsgát tettünk. Nekem nagyon sokat jelentett a Nagyberegi Református Líceumban eltöltött két év, ahol felkészítettek bennünket a továbbtanulásra.

– Miért választottad a főiskolát?

– Egyrészt nem tudtam ukránul, a mai napig csak konyhanyelven beszélem, bár ez elég ahhoz, hogy a mindennapokban boldoguljak. Másrészt a másik lehetőség, az egyetem Ungváron nekem helyileg és kultúrában is távoli és idegen volt, soha nem gondoltam arra, hogy oda menjek tanulni. Itt, Beregszászban magyar környezetben, a saját anyanyelvemen tanulhattam.

– Mennyire találtad nehéznek a főiskola ötéves képzését?

– Visszagondolva nem volt könnyű. Persze tanárfüggő is volt, aszerint tanultunk – mint általában a diákok –, hogy ki mennyire követelt. A tanáraink, többek között Lizák Katalin, Fábián Márta és Huszti Ilona tanárnők nagyon felkészültek voltak, sokat köszönhetek nekik.

– Sikerült elhelyezkedned friss diplomásként?

– Igen, Tiszakeresztúrba mentem férjhez, s ott a helyi általános iskolában korábban nem volt angolnyelv-tanítás, a régi rendszer szerint franciát tanultak a gyerekek. Én voltam az első angoltanár. A gyerekek fogékonyak voltak az angol nyelv tanulására.

– Hogyan ment az első időszak pályakezdő pedagógusként?

– Nagy lelkesedéssel vágtam bele a tanításba. A főiskolán nemcsak az angol nyelvet tanultuk meg, hanem a továbbadásához szükséges módszertant is. Rengeteg óratervet, tanmenetet készítettünk Huszti Ilona tanárnővel. Ennek ellenére nem volt könnyű a kezdeti időszak. Nehezen ment az ukrán nyelvű naplóvezetés, az angoltanítás módszertana más volt, mint a korábban tanított franciáé, ezt is el kellett fogadtatnom. De nagyon sok segítséget kaptam volt főiskolai tanáraimtól, akikhez azután is fordulhattam, hogy már nem voltam a főiskola hallgatója.

– Szoktad javasolni a főiskolát a pályaválasztás előtt állóknak?

– Igen, bár az én diákjaim még a gimnázium előtt állnak, mégis sokszor elmagyaráztam nekik, hogy mennyire fontos, hogy anyanyelven tanulhatnak tovább, s hogy nem kell a másat, az idegent választania. Ez tartást ad az embernek. A gyerekeink is magyar iskolába járnak. Nagyon nehezen megy nekik az ukrán nyelv elsajátítása a mostani tanítási módszerek mellett.

– Ha újra pályaválasztás előtt állnál, hogyan döntenél?

– Ugyanúgy, mint tizenöt évvel ezelőtt. A főiskola szakmát adott a kezembe, felkészített az életre, amiért mindig hálás leszek az intézménynek és tanárainak.