Akikre büszkék lehetünk… Interjú Vince Tímeával

– Vince Tímeának hívnak, 1982-ben születtem Gyulán, a Nagyszőlősi járásban. A Gyulai Általános Iskolában kezdtem meg tanulmányaimat, majd a Nagyberegi Református Líceum következett, s ezt követően a beregszászi főiskolán szereztem diplomát földrajz szakon.

– Gyermekkoromban igyekeztem a szüleim kérése szerint cselekedni, fontos volt számukra, hogy jól tanuljak és vigyem valamire. Jó eredményekkel zártam az általános iskolát és a líceumi felvételim is jól sikerült. Igazából a líceumban szembesültem azzal, hogy nagyon sok dolog van, amivel nem vagyok tisztában. Korábban úgy gondoltam, hogy mivel jó tanuló vagyok, sok mindent tudok. De ez jót tett nekem, mert helyes irányba terelte az önértékelésemet. Sokat köszönhetek a gimnáziumnak, több hívő tanárral találkozhattam, én is ott jutottam hitre, ott ismertem meg az Istent, s ezért nagyon hálás vagyok. Ezek a tanárok később a barátaim és kollégáim is lettek, mivel egy évet tanítottam aztán a líceumban. Egy olyan alapra tettem szert itt, amelyet a főiskolán jól tudtam kamatoztatni.

– Mindig is a kedvenc tantárgyaim egyike volt, a szüleim is nagyon szerették, sokat játszottunk együtt térképi ismeretet fejlesztő játékokat. Ez a rajongás elkísért az iskolába, majd a tanároknak köszönhetően tovább élt, s már belülről is gerjedt, nem csak kívülről táplálták.

– Más nem igazán jött szóba, az anyagi lehetőségeink nem engedtek meg egy esetleges magyarországi továbbtanulást. Már az is nagy dolognak számított, hogy eljutottam a gimnáziumba, majd a főiskolára. Talán még az Ungvári Állami Egyetem jöhetett volna számításba, de akkoriban még nem indított földrajz szakot az intézmény. Eredetileg angol-földrajz szakra szerettem volna jelentkezni, de abban az évben a főiskola nem indíthatott angol szakot, így öt évig tanultam földrajzot az intézményben. Előny volt, hogy csak egy szakra kellett koncentrálnom, vörös diplomával végeztem, ami nagy segítséget és plusz pontokat jelentett a PhD ösztöndíjak elbírálásában, mindezt akkor még nem láttam, de Isten már akkor gondoskodott a folytatásról.

– Sok tanulással és olyan munkával, amelyet igazán szerettem. Korábban igazából csak a földrajz elméleti részét ismertem, de itt megismerkedtem egy gyakorlati földrajzzal is, amellyel a terepgyakorlatok folyamán szembesültünk a csoporttársainkkal. De sok más gyakorlati munkánk is volt szemináriumok és egyéb foglalkozások során. Új feladatok elé állított a főiskola, ami izgalmas és érdekes volt számomra.

Szerettem a kollégiumot, másodikos koromban adták át az épületet, az elsők között költözhettem be. Jó szívvel tudok visszagondolni a főiskolai osztálytársaimra, és a velük töltött időre, közel kerültek hozzám, némelyikükkel még mindig tartom a kapcsolatot. Akkor is az egyik volt csoporttársam volt segítségemre, amikor a doktori tanulmányaimra készültem Debrecenbe. Nagyon örülök, hogy megismertem őket, sajnáltam volna, ha az életemből kimaradtak volna ezek a sokszínű karakterek.

Pozitívan tekintek vissza a főiskola tanári karára is. Nagy tudású szakemberek oktattak minket, akik elé bátran odaállhattunk esetleges problémáinkkal, kérdéseinkkel. Az évfolyammunka és diplomamunka írásánál is megnyugtató érzés volt, hogy olyan munkába kezdhettem, amelynél tudtam, hogy hozzáértő szakember áll mögöttem.

– Egy évet tanítottam a Nagyberegi Líceumban és a Beregújfalui Általános Iskolában, majd hármat a Gyulai Általános Iskolában földrajztanárként. 2008-ban kezdtem el a PhD tanulmányaimat Debrecenben. Egy évig tanítottam a tanulással párhuzamosan, de láttam, hogy nem tudom összeegyeztetni a kettőt. A kutatói munka sok mindent megkívánt, többek között a laboratóriumi munkát, amely hosszú időn át tartó foglalkozás volt, így kénytelen voltam abbahagyni a tanítást.

– Beregszász környezeti állapotfelmérésével foglalkoztam. Ezen belül a talajok és vizek szennyezettségét vizsgáltam, a felszíni és felszín alatti vizek állapotát, illetve a levegő ülepedő portartalmát.

Minden vizsgálat laboratóriumi munkát igényelt. Kárpátaljáról vittem a mintákat és Debrecenben történtek a vizsgálatok. Ezért is született meg korábban a döntés, hogy szüneteltetem a tanítást, mivel a képzés gyakorlati részét nem tudtam volna másként megvalósítani.

2011-ben fejeztem be a PhD-képzés harmadik évét, 2012 júliusában indítottam el a doktori védési eljárást. Még egy évem van a védésre, egyelőre a szigorlaton vagyok csak túl, a házi- és doktori védés még hátravan.

– Nem tudok hosszú távú tervekről beszélni, egyelőre teljes erőmmel a disszertáció megírására és a védésre koncentrálok. Ez mindenképp véget fog érni jövő nyáron, s azután ismét elkezdhetek munkalehetőség után nézni. Szeretnék Kárpátalján maradni, akár a Nagyszőlősi járásban tanárként, akár máshol. Isten mindeddig gondoskodott rólam, hiszem, hogy a folytatásban is megteszi.

– Mindenekelőtt azt, hogy itt tanulhattam. Az általam megszerzett tudás nagy részét a főiskolai tanárok nyújtották, tőlük sajátítottam el. Köszönettel tartozom azért is, hogy a főiskola tanárai ma is készek segíteni és támogatni a munkámban. Fontos volt, hogy anyanyelven tanulhattam, ami egy nagy előny, hiszen az anyanyelven lehet a leginkább elsajátítatni az ismeretanyagot.

Mindezekért Istené legyen a dicsőség!