Civil szervezetek Kárpátalján: a Sámuel Alapítvány

Mint ismeretes, a Sámuel Alapítvány 2001-ben jött létre azzal a céllal, hogy esélyt adjon Kárpátalján az árva, illetve önhibájukon kívül nehéz szociális helyzetben lévő gyermekek számára, vagy azoknak, akik bentlakásos intézményekben élik a mindennapjaikat. Az alapítvány elindítói közé tartozott a beregszászi gyülekezet akkori és jelenlegi lelkésze, Taracközi Ferenc. Szolgálatához Valkócz Éva angoltanárnő is csatlakozott. Ők voltak azok, akik már akkor észrevették, hogy ezeknek a gyermekeknek támogatásra van szükségük. Mindenképpen olyan segítséget szerettek volna nyújtani számukra, mely nem ideig-óráig érvényes, hanem hosszú távon működik. Kellő figyelmet akartak fordítani a fiatalok testi és lelki fejlődésére. Ez pedig csak a családon belül valósulhat meg. A szeretet, a családi fészek melege az, ahol minden kérdés, probléma és nehézség, mely a mindennapokban felmerül, megoldásra talál. Így jött az ötlet, hogy ezeknek a gyermekeknek családtípusú gyermekotthonokat kell létrehozni.

2001-ben Kárpátalján ez egy új kezdeményezésnek számított, ezért az alapítók az anyaországi családotthonok mintáját követték annyi változtatással, hogy nem gondozók és nevelők fogadták be és foglalkoztak a gyerekekkel, hanem családok és szülők. Olyan szülőket kerestek, akik már rendelkeztek saját gyermekkel. Továbbá nagyon fontos szempont volt, hogy a szülők keresztyén hitben járó emberek legyenek.

Ma összesen 35-36 családtípusú gyermekotthon működik Kárpátalján, ebből hét a Sámuel Alapítvány irányítása alatt.

„A mögöttünk lévő tizenkét esztendőben ennyit sikerült létrehoznunk, melyért hálásak vagyunk az Úristennek, mert ő állította szolgálatba a szülőket, és az ő segítsége által olyan szponzorokat találtunk, akik lehetővé tették a gyermekotthonok számára szükséges anyagi forrás előteremtését.” – nyilatkozott Sipos Géza.

A Sámuel Alapítvány az alábbi gyermekotthonok működéséért felel:

1. Tiszapéterfalva – Severa család

2. Csetfalva – Baraté család

3. Tiszabökény – Kincses család

4. Beregszász – Ilosvay család

5. Nagybereg – Füzesi család

6. Nagydobrony – Bocskor család

7. Visk – Kis család

A gyermekotthonok földrajzilag távol esnek egymástól, ezáltal még nagyobb területet fednek le megyénkben. A családok kiválasztásánál pedig az is mérce volt, hogy olyan közegben éljenek, ahol erős hitben járó közösség van. Az imádságos háttér elengedhetetlen a családok működéséhez.

A felsorolt gyermekotthonokon kívül az elmúlt két évben két befogadó család is megnyitotta ajtaját és szívét a gyermekek előtt, így ezzel egyetemben összesen 68 gyermek nevelkedhet családi környezetben. „Ez nem nagy szám, de a vezérigénk szerint Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött.” – idézi Márk evangéliumát (9,37) Sipos Géza elnök.

A gyermekek családba kerülése nem történhet önkényesen. Az alapítvány és a szülők, akik a családba vétel mellett döntöttek, nem válogathatnak. Amikor egy gyermekotthon megnyitja kapuját, akkor ezt karöltve végzi a területi vagy a helyi gyámügyi hivatallal. Az adott hivatal hatáskörébe tartozó gyermekeket kell elsősorban elhelyezni. Tudva azt, hogy mindenki Isten gyermeke, azért senki sem válogat. „Azt mondjuk, hogy a beteg embernek van szüksége az orvosra, nem az egészségesnek” – ebből áll az alapítvány szolgálata.

A gyermekotthonok és állami intézetek csak bizonyos életkorig nevelik és nevelhetik a fiatalokat, így kíváncsi voltam, hogyan működik ez a családtípusú gyermekotthonok esetében. És jól gondoltam: a nevelési korhatár nincs megszabva. Csak az elv, mely szerint éveken keresztül élnek és nevelkednek a fiatalok, s melyet a szeretet és gondoskodás irányít.

Beszélgetőtársam elmondta, hogy minden családtípusú gyermekotthonban a szülőkkel való beszélgetéskor már az indulás pillanatában megfogalmazódik egy íratlan szabály, miszerint minden gyermeket addig nevel és neveltet, míg az nem válik önfenntartóvá. Önfenntartó pedig akkor lesz egy fiatal, amikor van egy szakma a kezében és meg tud állni a saját lábán. A szülő és biológiai gyermeke kapcsolatában is érvényes ez a szabály. A 18. életévét betöltött fiatal már felnőtt, és sokszor nem lehet megakadályozni, hogy elhagyja a szülői házat. Azonban a családok arra törekednek, hogy olyan kötelék alakuljon ki a nevelt gyermek és a szülő között, mely elkíséri egész életén, s mely arra készteti a felnőtté vált fiatalt, hogy időnként visszatérjen a szülői házhoz, a családhoz, akár egy tanács, egy beszélgetés, köszönet vagy egy jó szó erejéig. „Én hiszem és vallom, hogy ezek a gyermekek az évek alatt olyan szülői szeretetben teljes kapcsolatot tudnak elsajátítani, olyan szoros kötelék alakul ki közöttük, hogy mindig vissza fognak térni a szülői házhoz. Az alapítvány számára ez a fontos, ez a cél, és ezért szolgálunk. Ezt szeretnénk elérni minden egyes szülő-gyermek kapcsolatban.” – mondja az alapítvány elnöke.

Természetesen az alapítvány egész idő alatt támogatja a befogadó családokat. Szerencsére 2006. január elsejétől az ukrán kormány pozitívan áll a gyermeknevelés eme formájához, s az otthonok anyagi támogatását is felvállalja. Azonban az alapítvány szeretne a szülőknek és gyermekeknek olyan segítséget nyújtani, amely a szülők munkáját segíti. Ezért évente két-három alkalommal közös hétvégéket szervez a családoknak. A szülők továbbképzéseken vehetnek részt, mely idő alatt a gyermekek a többi gyermekotthonban nevelkedő fiatallal tölthetik el együtt az időt. A közösségépítő alkalmak felszabadítják őket. Tudjuk azt, hogy egy tíz-tizenkét tagú család kimozdulása nehézkes, ezért az alapítvány közös kirándulásokat szervez, melyekért a Bethlen Gábor Alapnak tartoznak köszönettel, amely anyagi támogatást nyújt a programokhoz.

A szervezet a továbbiakban a szülőknek szeretne negyedévente egy rövid továbbképzést szervezni, ahol a családi nevelésről hallhatnának és kapnának tanácsokat, hiszen egy hat-tíz gyermeket nevelő párnak sokkal összetettebb feladatai vannak, mint az egygyermekes szülőknek. Az alapítvány továbbra is keresi az olyan hitben járó keresztyén szülőket, akik szolgálatot teljesítve saját gyermekeik mellett befogadó családként tudnának működni.

Istennek hála, hogy a Sámuel Alapítvány szolgálatát a kárpátaljai gyülekezetek is támogatják. Imában hordozzák a gyermekek neveltetését, valamint nem ritka esetben perselypénzzel és egyéb természeti hozzájárulással segítik a családok mindennapjait. Ugyancsak a szervezetet, és ezáltal a gyermekotthonokat támogatja mindenki, aki a karácsony előtti időszakban meghirdetett cipősdoboz akció során egy doboznyi szeretetet küld valamelyik gyermeknek. Isten áldását kérjük az alapítvány további szolgálatára!