Kárpátalja anno: a benei Tóth Gyula története

Kárpátalján számos olyan család él, amelynek a története nagyban hasonlít a benei Tóth családéra. Az általuk megélt megpróbáltatások – málenykij robot, kolhozosítás, vallásüldözés – sok kárpátaljai családot érintett egykor.

Ismerjük meg Tóth Gyula életét!

Szülei harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1923-ban Benében. Édesapja, Tóth István részt vett a benei Jézus Szíve római és görögkatolikus templom építésében. Az egyházközség kurátori feladatát is ő látta el a ’40-es években.

Gyulát a szülei a Beregszászi Állami Főgimnáziumba adták. Huszonegy esztendős volt, amikor megérkeztek Kárpátaljára a szovjet csapatok.

Bátyjával, Istvánnal és édesapjával együtt őt is elhurcolták.

Édesapja a munkácsi börtönbe került, ott is hunyt el. Halála előtt meglátogathatta Erzsébet nevű lánya, aki lopva odaadta neki az Oltáriszentséget.

Bátyja, István beszélt csehül, ezért Csehszlovákiába vitték, ahol vasutasnak tanult és Kassára került. Később ott alapított családot muzsalyi származású feleségével. Gyakran írt édesanyjának, azt hazudva, hogy öccse vele van. Mindezt azzal a céllal tette, hogy anyjuk ne aggódjon.

Eközben Gyulát Szolyvára vitték, ahonnan továbbszállították a Gulágra. Nem nyugodott bele a sorsába, megszökött. Első alkalommal elfogták, büntetésképpen félholtra verték. Másodszorra ügyesebb volt, süketnémának tettette magát, így sikerült hazaszöknie.

A 180 centiméter magas fiú alig negyven kilót nyomott, legyengült és erősen sántított, mire hazaért szülőfalujába. Édesanyja sem ismert rá. Évekbe tellett, mire felépült.

Bátyjával közel tíz éven át nem találkozott személyesen, csak levelek útján tudtak érintkezni.

Gyula ezalatt elvégezte Huszton a tanítóképzőt, majd megnősült. A tiszaújlaki származású Fábián Máriát vette feleségül. Egy gyermekük született.

Időközben a családapa elvégezte az Ungvári Állami Egyetem német szakját és a Benei Általános Iskola némettanára lett egészen nyugdíjba vonulásáig.

A ’80-as években a falu polgármestereként működött.

Szabadidejében szívesen zenélt. S noha nem volt zenei végzettsége, jól játszott zongorán, tangóharmonikán és szájharmonikán. Emellett szeretett olvasni; közel 3000 kötetből álló könyvtára volt. Egy-egy könyvet többször is kézbe vett.

Lágerévei alatt írt énekeit továbbadta a beneieknek. A katolikus templomban, amelynek kurátora és kántora volt, többen is ismerik ezeket a dalokat.

Tóth Gyula küzdelmekkel és munkával teli élete 1999-ben ért véget.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma