Kárpátalja anno: a csetfalvi töltött káposzta temetése
Ismerjük a mondást: Jóból is megárt a sok!
Végh Antal (1933–2000) magyar író, szociográfus visszaemlékezése jó példával szolgálhat eme bölcsességre.
Az író 1989-ben járt Kárpátalján. Tapasztalatait, érzéseit, emlékeit Magyarok a Kárpátalján című riportkötetében adta közre.
Ebben meséli el édesapja csetfalvi anekdotáját.
„…Csetfalvától alig két kilométerre született az apám – Milotán – innen nézve a Tisza túloldalán, ahol 42 évig volt a nagyapám református kántor-tanító. Úgyhogy Milotán vendégeskedve gyermekkoromban láttam a Tisza-parti füzesekből kikandikáló csetfalvi templom tornyát éppen eleget.
Csetfalva és Milota – kőhajításnyira egymáshoz – de mégis óriási távolságra. Nemcsak a Tisza választja el egymástól a két falut – de egy világ is. Meg szögesdrót kerítés, melyen átrepülni még a madárnak is kockázatos. Embernek? Végzetes.
Csetfalva éppen ilyen színtiszta református falu volt – és az még most is –, mint Milota. A milotaiak annak idején gondoltak egyet és néhány evezőcsapással át is jöhettek Csetfalvára. Annak idején. De most?
Ugyanúgy a tiszacsécseiek – Móricz is járt itt gyakran, nem valószínű, hogy ő ladikon – ő Tiszabecs, Tiszaújlak felé fordult. Az sem nagyobb távolság – a hajdani csetfalvi pap családjával voltak rokonságban Móriczék.
Csetfalvát apám annak idején többször emlegette, mint akár a Milotához legközelebb eső községet.
A füzes – a Tisza-parti fás, bokros liget, a palaj – a Tisza árterületére kisodort homokos, kavicsos térsége mindennapos téma volt apám elbeszéléseiben…
Csetfalván – ezt is apám mesélte – sorkoszton volt tanító.
Ki tudja ma már, mi a sorkoszt? Nőtlen tanítót, papot a faluja úgy tartott el, hogy családról családra járatták enni. Kérdezték a csetfalviak a tanítót: kántor úr, mint szeret a legjobban? A töltött káposztát!
Attól kezdve ez volt neki minden ebédre, tán még vacsorára is. Nem bírta megenni. Elásta a rengeteg töltött káposztát a kertjében. Feliratot tett oda:
»Nyugodj békében csetfalvi káposzta,
Mert nem vesz be téged a kántor úr gyomra.«”
Marosi Anita
Kárpátalja.ma