Kárpátalja anno: a kisbégányi Toldi Miklós

„Mit akarsz te fickó! tán bolond vagy? nem ládd

A dühös bikát, hogy jön egyenesen rád?”

Látta Miklós bizony, hogyne látta volna?

„Csak kiáltozzatok” – magában gondolta…”

Jól ismerjük Arany János sorait Toldi Miklósról, aki megmentette Pest polgárait a vágóhídról elszabadult bika halálos öklelésétől.

Hasonló eset történt Kisbégányban is, ahol a helyi csordásnak, Kosztyó Józsefnek kellett megfékeznie egy megvadult bikát.

A Bereg hetilap 1898. május 22-i száma így számol be a történtekről:

„Ha Kis- Bégánynak apraja nagyja nem ösmerné a község óriás termetű és erejű csordását, és ha a válláról lelógó fürtös guba helyett a viadorok ingerlő vörös palástja lógott volna le: úgy bizonyára mi is egy, a háborús hazáját oda hagyott és békésebb otthont kereső Spanyol viadort véltünk volna Kosztyó József személyében felfedezni, ki is e hó 13-án a község munkáról haza igyekvő és félholtra rémült lakosait a fenyegető veszedelemből halált megvető bátorsággal és párját ritkító lélekjelenléttel rántotta ki. Egy megvadult bika vésztjósló bömböléssel rohant végig a község főutczáján és az útjában talált embert vagy állatot ‘ nem respektálva, öklelődzött jobbra balra; miglen Kosztyó József, ki talán úgy kis szíverősítővel is segített magán, neki rontott a dühtől tajtékzó állatnak és egy ostor cserditéssel pillanatra megbüvölte. Szívverést hallható csend következett, mert szent volt a meggyőződés, hogy a csordás a következő percben vérében fetreng. Egy pillanatig tartott ez csak és a büszkeségében sértett bika ellenfelére vetette magát, a ki »Arany« Toldijának módjára a szarvát ragad itt meg; csinost következett a vérfagyasztó látvány. Kosztyó elszántan küzdött mintegy 10 perczig, a midőn is akadt bátor ember, ki a küzdőiért megközelíteni merészelte egy vasvillát adva segítségül s ezen eszköz volt az, melylyel Kosztyónak talán szúrnia kellett volna; azonban ő tapintatos lévén, csak ütött és pedig oly elkeseredetten, hogy a bika a homlokon kapott ütéstől kissé megszédülve, a közeli réteken keresett menedéket. Kosztyó, az ujabbkori »Toldi« pedig fitymálva a történteket, kidülesztett mellel betért Salamonhoz egy ital bundára. Adj Isten egészségére!”

Marosi Anita

Kárpátalja.ma