Kárpátalja anno: a szerednyei hordó

„A hordó a bor tárolására, érlelésére és szállítására szolgáló zárt, hengeres, domború-dongás faedény. A hegyvidéki hordókészítő központok termékei a 16–19. században soproni, pozsonyi, szerednyei, alföldi, kassai, gönci fa vagy hordó néven kerültek forgalomba.”

Ezen sorok a Magyar Néprajzi Lexikonban olvashatóak. Számunkra a szerednyei megnevezés fontos, mely az egykori Ung vármegyéhez tartozó Szerednyére utal. A településen élők évszázadok óta foglalkoznak szőlőtermesztéssel, borgyártással és hordókészítéssel.

A község birtokosai, a Dobó testvérek, Ferenc, István és Domokos híres borkereskedők voltak, akik megannyi hordó szerednyei bort szállítottak Lengyelországba. A DobóI István által építtetett borospince a mai napig áll és használatban van Szerednyén.

Az innen származó tölgy- és cserfából készített hordók elsősorban a Tokaj-hegyaljai borászok körében kedveltek. Népszerűségét kiváló tároló és érlelő tulajdonságának köszönheti. Helytakarékos, szükség esetén nyergelhető. Emellett mutatós az alakja. Tisztítása, karbantartása gépesíthető.

A hordó paraméterei: 220 liter űrtartalmú, a donga hossza 80 cm, a has átmérője 80 cm, a fejé 66 cm. A donga 27–30 mm hosszúságú, 6 abroncskarika veszi körbe. 12 darab szegecsek tartja össze az 55 kg súlyú hordót, melynek nyílása 50 mm-es átmérőjű.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma