Kárpátalja anno: amikor a jég elverte Beregvidéket

A történet ott kezdődik, hogy egy 1873-ban kiadott görögkatolikus imádságoskönyv néhány lapja került a kezembe. A már igen megsárgult lapokon nehezen olvasható, kézzel írt feljegyzést találtam egy 1887. évi eseményről. A szerzője – aki a nevét is ráírta a lapra –, Juhász Mihály az alábbi eseményt jegyezte le: „1887. évi június hó 17-én nagy vihar, nagy jég esett, beregújfalu és nagybereg felől jött, elverte a terményt a liget nevű mezőn, … az épületeket megrongálta, tojás nagyságú jegek estek, a lakások ablakát több helyen beverte.”

A korabeli sajtót átnézve találtam is egy híradást a Bereg hetilap 1887. július 3-i számában. A dátum nem egyezik pontosan, de a cikk nagyon hasonló eseményről számol be:

„Nagy jégesővel vegyes zápor vonult végig múlt vasárnap, jun. hó 26-ikán délután 3 órakor városunk határa felett, mely északkeletről, a Szernye mocsártól indulva délnyugati irányban széles vonalban a beregszászi határt és ugyanez irányban leginkább a város belső részének közepét érintette nagyobb erővel s tömérdek kárt okozott a szőlőhegyeken és a mezei s kerti veteményekben. Az ardói hegy beregszászi része, továbbá innen kezdődve a beregszászi hegy egész vonala a beregkigyósi országutig csaknem teljesen tönkre lett verve s a mezőség és a város ettől Bucsu felé eső irányban szenvedett tetemesebben, a határ többi része kevéssé érintetvén. Elsőben sebes zápor indult meg mondott időben, majd sűrűen eső apró jég hullott alá mintegy negyedóráig, melyre ritkábban hulló, de csaknem kis dió nagyságú jégesés következett. Szép reményekkel biztató szőlőtermés s gazdagon hullámzó vetések elszomorító látványa mutatja gyászosan az átvonult csapás irányát, kiterjedését és pusztító erejét. Fájdalommal kellett ismét tapasztalnunk, hogy nem lehet év, mely csapás nélkül vonulna el fejeink felett!”

A fenti festmény Sütő Iván alkotása.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma