nagydobrony aratas

Kárpátalja anno: aratás

„Megszakadt a búza töve” – mondták a régiek, ami azt jelentette, hogy beérett a kalász, kezdődhet az aratás.

Az emberiség történetének egyik legősibb tevékenységéről van szó, hiszen már az i. e. 6500 körüli időkből is kerültek elő olyan szerszámok, melyeket a gabona betakarításához használtak.
Ezek közül az első és legismertebb a sarló volt, melyet a kelták terjesztettek el Európában. Ezzel 25–30 cm magasságban vágták el a gabona szárát, melyet aztán lefektettek a földre, hogy a kötöző puszta kézzel vagy kötöző bottal, illetve egy szalmakötél segítségével kévébe kösse. Ebben a munkafolyamatban az aratást az asszonyok, míg a kötözést a férfiak végezték. A sarlóval való aratás lassan ment, gyakran egészen nyár végéig eltartott.
Meggyorsította a munka menetét a kasza megjelenése, mely a 15. század második felében terjedt el Magyarországon. Azonban sok helyen továbbra is megmaradt a sarló használata.
A kaszával történő aratás másképp történt, mint a sarlóval, s több módja is elterjedt. Egyes vidékeken a gabonát rendre vágták és leterítették a földre, viszont nem kötötték kévébe, hanem villával vagy gereblyével kisebb csomókba, majd nagyobb boglyákba rakták, s így szállították el.
Máshol a levágott gabonát kévébe gyűjtötték, melyeket keresztekbe raktak.
Az aratás többnyire júniusban vette kezdetét, a déli országrészeken valamivel hamarabb, már Vid napján, június 15-én nekiláttak az aratásnak, míg az északi területeken június 24-én, Keresztelő Szent János napján, vagy június 29-én, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén vágták le az első búzaszálakat. Nagyon sok függött az aratás eredményétől, ezért eleink mindig imával kezdtek hozzá a munkához, melynek eszközeit előtte megszenteltették. Mágikus erőt tulajdonítottak az első kévének, melyből adtak a baromfinak, hogy az egészséges és termékeny legyen.
Az aratók általában kalákában dolgoztak, de ha nem bírtak a munkával, más területekről hívtak napszámba aratómunkásokat. A hosszú munkafolyamat alatt pedig aratóénekek születtek, melyek apáról fiúra szálltak tovább.

Marosi Anita
Kárpátalja.ma