Kárpátalja anno: az antalóci hordógyár

Az Ungvári járásban, a hegyek között bújik meg Antalóc község.

Az alig ezer főt számláló településről a Pallas nagy lexikona így írt egykor: „Antalóc, kisközség Ung megyének ungvári járásában, (1891) 656 rutén és tót lakossal; vasgyárral.”

A falu neve először I. Ferdinánd egyik 1548-ban kelt oklevelében tűnik fel. A község a Drugeth család birtokában állt, s a trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Szerednyei járásához tartozott.

1631-ben Antalócon 7 jobbágy élt, míg 1715-ben 13 parasztot tartottak számon a faluban. A XVII. században erdőgazdálkodással foglalkozó szlovák családok költöztek be a faluba.

A XVIII. századtól már görögkatolikus egyház működött a településen. A közösség templomát 1834-ben szentelték fel Istenszülő oltalma ünnepére.

1910-ben 725 lakosából 63 magyar, 123 szlovák, 510 ruszin volt. Ebből 125-an a római katolikus, 562-en a görögkatolikus, 27-en az izraelita vallást gyakorolták.

Antalócon a magyar Honvédelmi Minisztérium 1915-ben, az első világháború idején katonai hordó-, fűrész- és faüzemet létesített.

Az öt tisztviselőt és 516 katonát foglalkoztató részleg vezetője 1915–1917 között herceg Odescalchi Jenő Zoárd volt, aki rejtélyes körülmények között 1917-ben öngyilkos lett.

1917-ben mintegy 5000 hordót készítettek a gyárban.

A háború után csehszlovák fennhatóság alá került a gyár, amely idővel áttért teniszütők, sílécek, szánok gyártására.

Marosi Anita

Kárpátalja.ma